- Mégis mire ez a nagy bizalmatlanság? Hisz nem tegnap óta ismersz! - Joe elnyúzottan és hihetetlenül magas hangon mondta ezt. Válaszul játékosan meglöktem. Ő meg durvábban visszalökött.
A ház előtt várakoztunk. Marcus és Caspar taxival jöttek, hogy inni tudjanak. Joe kérésére itt leszállnak és egy közeli szórakozó helyre megyünk. Eredetileg egy zajos és kiborító helyre akartak menni, de lebeszéltem róla Joe-t.
A sarkon befordult egy taxi. A fényszórói megvakítottak egy pillanatra, így a karom a szemem elé emeltem, hogy lássam erre várunk is. A taxi megállt és kipattant belőle Marcus és Caspar.
- Sziasztok! - köszöntek egyszerre. Marcus kifizette a taxit, a sofőr meg gyorsan el is húzott, vak sötétségben hagyva minket. A közvilágítás javítás alatt állt.
- Hát ezek? -bökött felénk Caspar. Nagyon irritáló volt, hogy ránk nézett. Mély levegőt vettem és próbáltam nem túl dühösen hangzani.
- Caspar, rég láttalak.
Marcus vállon veregette Joe-t, és füttyentett. Mark mindeddig értetlenül ácsorgott mellettem. Marcus közel lépett és átölelt.
- ElleBelle! Hát Caspar nem jó emberbe kötöttél bele. A csaj letépi a golyóid.
Marcus-szal már találkoztam párszor. Nagyon rendes srác volt, kedveltem. Főleg az akcentusát. Kibontakoztam az öleléséből és Caspar felé fordultam. Vele nem találkoztam még. Ennek is itt volt az ideje.
- Elle Winstone - nyújtottam a kezem. - Felesleges bemutatkoznod - intettem le, ahogy megszorította a kezem. - Caspar Lee.
Caspar biccentett, de ahogy láttam, nem nagyon zavarja a csipkelődéseim. Elengedtem a karját, és megigazítottam a bakancsom fűzőjét. Felegyenesedtem és elindultam.
- Gyerünk skacok! Vár a parti. - Marcusra kacsintottam. Karon ragadtam Joe-t és magam után húztam.
Szerettem fiúk társaságában lenni, mert sokkal jobbak voltak mint a lányok. Erősebbek, és jobb barátok. A fiú barátaimban teljesen megbíztam. Akár Alfie-ről vagy Joe-ról legyen szó. Viszont nem szerettem olyanok között lenni, akik csak felvágni tudnak. Caspar erősen próbálkozott, de végül közöltem vele, hogy bírom a fejét, de felesleges törnie magát. Nem lopja egyhamar magát a szívemben, ha próbál felülmúlni. Megértette.
Amikor megérkeztünk a G nevű szorakozó helyre, már javában folyt a buli. Lányok rázták maguk, eszméletlenül szűk ruhába, fiúk flörtöltek a csajokkal, és fülsüketítő volt a zene. A fények minden színben villogtak. Hol pirosra, hol kékre festették a tömeget. A legnehezebb bejutni volt. Tudtam a járást. Nem veszíthetünk most még el senkit, mert akkor csak záráskor találjuk meg. Ahogy vártam, az érkezésünkre lányok özönlöttek felénk. Hol Joe, hol Mark kapott levegő után. Egy fekete hajú lány elkenődött sminkben, Joe-hoz lépett és izzadt ujjait az alkarjára fonták. Élveztem, hogy kicsit kétségbe esett, de tudtam, hogy ennyi elég volt a maximális idő, amit a saját szorakoztásomra szánhattam. Szép ügyesen lefejtettem Joe-ról a lány ujjait, és közel hajolva Joe fülébe súgtam valamit. Ő bólintott, és az ujjait az enyéim köré fonták.
- Sajnálom szívem, de rossz helyen kapaszkodsz. Menj és szedd magad rendbe, mert úgy nézel ki, mint egy "hogyan ne sminkeljük ki magunk" videóból szalajtottak volna. - gyilkos pillantást vetettem rá és magam után húztam Joet. A srácokat navigálva, végre eljutottunk egy biztonságos helyre. Leültünk. Én Mark és Marcus között foglaltam helyet. Mosolyogva hallgattam, hogyan ismerkednek meg Markkal.
- Skacok, hozok piát! - kopogott az asztalon Joe és felállt.
- Majd én - nevettem. - Szerintem holnapig sem érnél ide!
A többiek is egyet értettek. Biztosítottam a srácokat arról, hogy ha gáz van és egy csaj rájuk akad, akkor ha a közelben leszek, segítek nekik. Marcus persze, nagyon felélénkült. És nem tudta magában tartani a kérdéseit.
- Szóval eljátszod a barátnőt?
- Igen, amíg elmegy a madárka - mosolyogtam. Ujjaimmal köröket rajzoltam az asztalra. Joe mosolygott, ahogy az ő madárka megnevezését használtam.
- A csók is belefér? - nézett rám Marcus.
Halál komoly képpel néztem vissza rá. Talán, mert rögtön elmúlt a jókedvem, a csók hallatán.
- Nem, ha arra lenne szükség, akkor ott maradsz halálra ítélve, vagy benyögöd a BV -t, de mivel elég ismertek vagytok, ez kockázatos - válaszoltam egy erőltetett mosoly kiséretében. Nem néztem Joe-ra, mert tudta volna, hogy zavarban vagyok.
Caspar és Mark nem értették a rövídítést. Ezért Joe és Marcus szinte egyszerre nyögték be a megfejtést:
- Buzi vagyok - Caspar felhorkant, mire Joe hozzá tette. - Ez a rövídítés. Csak, hogy tisztázzuk volt barátnőm.
- Joe! A kéz nem számít! - röhögte le Marcus.
- Ti meg honnan tudjátok? - kérdezte Mark tágra nyílt szemekkel. A nővére kicsit másabb fényben tűnt fel.
- Skacok, amíg az öcsikémnek elmesélitek, én elmegyek piáért - kimásztam és elindultam. Átfurakodva a tömegen, sikerült a pulthoz keverednem. Rendeltem 10 felest. A kiszolgálócsaj rögtön kitöltötte, és már is vittem. Szóval ilyen rángatozó tömegben, egyáltalán nem volt könnyű elvinni, hiánytalanul. És már majdnem sikerül, amikor megragadták a csípőm és valaki magához nem húzott.
Egy meglepett O szakadt fel belőlem. Alig tudtam megtartani a feleseket. Megfordultam és szembenéztem a mögöttem állóval. Egy tuti nem szomjas srác nézett vissza rám.
- Szia! Megtudhatnám a neved? - érdeklődtem mosolyogva. A bátor srác meg válaszolt:
- Jonathan Sky.
Bólintottam és kicsit hátrébb léptem.
- Nos, Jonathan. - Közelhajoltam, hogy hallja. - Húzz a francba. Engedj el és fogdosd az anyád.
Nos, azt hittem, hogy ennyi volt. Mintha mi sem történt volna, indultam az asztalunk felé. Ám valaki visszarántott a karomtól fogva. A felesek a padlón kötöttek ki. Jonathan markolászta a karom.
- Mi van? - ordítottam rá. Nagyon pipa voltam. - Kifizettem idióta! Most nézd meg, te szerencsétlen.
- Te meg, hogy beszélsz...velem? - hörgött Jonathan. - Te ribanc!
Épp erőt gyűjtöttem, ahhoz, hogy ékes szitokáradatot ontsak az új haveromra, amikor Joe közénk állt. A meglepetéstől még egy csezd meg -et sem tudtam volna kinyögni.
- Valami gond van? - mondta Joe ellentmondást nemtürő hangon. Ha nem ebben a szituációban lettünk volna, halálra nevetem magam Joe viselkedésén, de a harag elvakított.
Jonathan kicsit, mintha megrökönyödött volna, de az ital biztos az agya egyik szegletéből a másikba folyt.
- A barátnőd? - röhögött lesajnálóan. Megfeszültem, és talán Joe is érezte, hogy ennek nem lesz jó vége. A hátához húzott. És bátran mondta:
- Igen, és már itt sem vagyunk - mondta Jonathannek. - Gyerünk Elle. Most!
Joe elrángatott onnan, de fortyogtam a dühtől. A csapat többi tagja érdeklődve gyűlt körénk. Mi baja? Eddig nélküle is megvoltam! Ez iszonyat megalázó...Pont Joe csinálja ezt velem?
De nem fogtam vissza magam.
- Mégis mit képzeltél?! - fújtattam. - Milyen jogon jössz te ide?
Joe arca megrándult. Szembefordult velem. A fény kékre festette az arcát, amitől a szemei még kékebbnek tűntek.
- Olyan idióta vagy! Egyedül is megoldottam volna! - magyaráztam hevesen.
Joe röhögése olyan volt, mintha gyomorszájon vágtak volna. Mély levegőt vett, hogy ne kiabáljon velem.
- A helyzet ura? Akarod mondani...Nem, nem oldottad volna meg. A srác szinte képen törölt! Mégis mit vártál, hogy nézzem, ahogy megütnek?
Hevesen megráztam a fejem. Mégis engem megütni?
- Nem, mert te is tudod, hogy nem történthetett volna meg.
- Nekem nem elég, hogy "történhetett". - a levegőbe idézőjelet rajzolt.- Ennyire fejetlen és idióta te sem lehetsz! - túrt a hajába. - Elle, nézd olyan nehéz elviselni, hogy segítségre szorultál?
- Igen, nehéz. Mert nem kértem a segítségedből! -sziszegtem. - És te Joe, soha életben nem voltál valaha a segítségemre.
- Ahogy te sem! - vágott vissza Joe. - Annyira tudtam, hogy baj lesz abból, ha te feltűnsz! Jobb lett volna, ha békénhagysz engem és Zoe-t is.
A lélegzetem is elakadt. Ott álltam könnyes szemmel és Joe könyörtelen kék szemeibe bámultam. A dühös ember vagy nagyon nagyot hazudik, vagy igazságot mond. És Joe rohadtul dühös.
- Hidd el, én is - suttogtam és elrohantam.
