Hello álomvilág!

Jade-del leforgattam az új videónk. Barkóbáztunk, és nyertem. Hahh. Kényelmesen elnyúltam az ágyon és hallgattam Jade férfi YouTub-os toplistáját.

-           Először mondanám Alfie-t...

Nem tudta folytatni, mert közbevágtam.

-           Aki tabu téma, mert Zoe barátja.

Jade sokat mondó pillantással nézett rám. Az ölébe húzta a laptopját és közelebb araszolt hozzám. Az orrom alá dugta a képernyőt és mosolyogva bökött egy képre.

-           Na, ő is tabu? - felvonta a szemöldökét. Nem kellett közelebb hajolnom, hogy lássam, kit mutat.

-           Ő is Zoella egy hozzátartozója... - mondtam mosolyogva és a kelletnél tovább bámultam Joe képét.

-           Sugg, és? Szerintem van egy erős 9-es. - Álmodozva merült el a többi képben.

Nem tudtam, hogy mit fog reagálni arra, ha elmondom, hogy Zoella felvette ismét velem a kapcsolatot. Három hónapja volt egy közös videónk, és nagy siker volt, tekintettel az én egy milliós rajongó táboromra. Zoe azonban többé nem keresett és Jade dühös volt rá, hogy mi baja ennek a beképzelt libának, nem ő nem így fejezte ki magát, de maradjunk abban, hogy leírva obszcén.

Jadet is nem rég ismertem meg és nagyszerűen megvoltunk. Leszámítva, hogy utálta Zoe-t és előszeretettel terjesztett róla pletykákat.

-           Joe-val találkoztál? - bökött oldalba.

Összevontam a szemöldököm. Kutattam az emlékeim közt és bizonytalan voltam.

-           Talán Zoe szülinapján...de csak futólag. Tuti nem emlékszik rám, mert többen voltunk, ha erre akarsz kilyukadni.

-           Sajnálatos - vonta meg a vállát, és tovább görgetett.

Ez nagyon úgy hangzott, mintha képes lenne kavarni vele. Rákérdeztem azonnal.

-           Végül is miért ne? - kuncogott. - Mindketten dögösek vagyunk, és mindketten ismerünk téged.

-           Utoljára mondom el, hogy nem ismer! Visszatérve...Utálod Zoét. Még múltkor Joe-t is idétlen kis pöcsnek nevezted. Ilyen gyorsan változik a véleményed? - dühös lettem. - Rólam két hét múlva mit gondolsz? Hogy nem vagyok divatos? Vagy mit?

Jade rám sandított.

-           Szívem már a kezdetektől fogva azt gondolom, hogy nem vagy divatos. Ne aggódj, nem azért nézik a videóid, mert használhatónak találnák vagy, mert cuki meg mi vagy...hanem mert röhejes, hogy miket csinálsz...

Azt hittem rosszul hallok. Tátott szájjal ültem fel. Ha azt hittem, hogy ez csak egy rossz vicc, akkor tévedtem. A java csak most jött.

-           Egyébként meg Jake szerint leszbikus vagy.

A barátom Jake említésére, akit Jade által ismertem, megfagyott a vér az ereimben.

-           Tudod, azért, mert nem tetted szét neki a lábad. - Jade rám mosolygott. Úgy ahogy egy gyerekre szokás, aki valami rosszat tett és segítséget ajánlanak fel neki. - Nyugi, mondtam neki, hogy én ráérek péntekenként, de te nem vagy leszbi! Anyám miket nem mond! Még meggyőzni is alig tudtam, hogy te vasárnaponként nem haza látogatsz, hanem valami zenészhez ágytornára. Többször nem kellett mondani neki, hamar rám ugrott, visszavágásnak.

Ekkor jött el az a pont, hogy pofonvágtam. Felpattantam és elviharoztam. Már kirohantam az utcára, amikor még utánam kiáltott Jade:

-           Kérdezd meg tőle, Elle!

Meg is fogom, ne aggódj. Céltudatosan leintettem egy taxit és Jake címét mondtam a sofőrnek. Az sofőr próbált beszélgetni, de néhány perc múlva feladta, mert túl ideges voltam, hogy bájcsevegjek. Máskor be sem állt a szám, talán csak még is volt olyan, hogy nem voltak szavaim.

Amikor megérkeztünk, odadobtam a gyűrött pénzt a sofőrnek és már rohantam is. Nem volt időm megvárni, hogy visszaadjon.

-           Tartsa meg az aprót! - kiáltottam hátra a vállam felett, de a taxis már el is tűnt. Végül is, ha akarom, ha nem, apró nélkül maradok.

A lelkiállapotommal ellentétben, halkan kopogtam az ajtón. Nem nyitották ki, így fokozatosan ment át a tapogatózó kopogás, dörömbölésbe.

Nyílt az ajtó és megjelent Jake. Épp valahova készült. Parfümillatot árasztott, és a haja még nedves volt a zuhanytól.

-           Elle?

-           Jake? - mondtam halkan. - Készültél valahová? Vagy megzavartalak? Ha hamarabb nyitottál volna ajtót, akkor a taxim visszavihetett volna, ahonnan jöttem.

-           Ellie... - mondta Jake. Kinyújtotta a karjait, hogy magához vonjon, de ellöktem a karjait.

-           Ne szólíts így! Utálom, tudod jól. - már nem voltam dühös, csak csalódott.

Elmondtam, hogy miket mondott Jade, de nem tűnt meglepettnek. Vártam, hogy ellenkezzen és megmondja, hogy ez nem igaz. De nem tette.

Beletúrt a hajába és nekidőlt az ajtókeretnek. A cipője orrát bámulta, és kisvártatva ezt mondta:

-           Én...Igaz. Oké? Megtörtént és nem bánom. - rám nézett és rájöttem, hogy mekkorát tévedtem, amikor igent mondtam neki. Azok az elpocsékolt órák, napok, amit együtt töltöttünk. Itt már vonzalom sem volt.

-           Jake én sem bánom - mondtam idegesen. Rámutattam. - Te vagy életem nagy tévedése. Nem is értem, hogy miért voltunk együtt, egy bunkó seggfej vagy, akit csak maga érdekel. Tudod, mit szerintem már rég itt lett volna az ideje, hogy kitegyem a szűröd. Pá Jake és sok sikert a bolond barátnődnek és neked!

Sarkon fordultam, és úgy elmentem, hogy nem néztem vissza. Nem voltam szomorú, és nem is éreztem úgy, hogy Jake miatt összeomlott a világ. Ez rég a levegőben volt. Boldogsággal töltött el, hogy vége. Viszont visszakúsztak a fejembe Jade szavai és üresség töltött el.

Úgy szűnt meg két kapcsolatom, mint, ahogy kikapcsol egy laptop. Az egyik percben még minden színes és életképes, pár pillanattal később fekete és élettelen.

Előhalásztam a zsebemből a telefonom és tárcsáztam Zoe-t. A harmadik csöngésre felvette.

-           Szia, Elle vagyok. Azt szeretném mondani, hogy ... - kezdtem hadarni.

-           Elle? - nevetés. - Zoe gyere, mert keres ez a kétszínű liba.

Megmukkanni nem tudtam, mert váratlanul ért a kitörés, nem Zoe volt az, hanem valaki más. Elrántottam a fülemtől a telefont és megnéztem a tárcsázott számot, hogy biztosan őt hívtam. Nem tévedtem.

Visszatettem a telefont a fülemhez és vártam, hogy mi fog történni. A háttérben hallottam Zoe hangját.

-           Joe! Miért veszed fel! Mit mondtál? Add már ide! - zörgés hallatszott és végre tisztán hallottam Zoe hangját.

-           Sajnálom! Joe felvette, amúgy nem szokta. Mit mondott? Elle?

Mély levegőt vettem és válaszoltam:

-           Szia, Zoe! Nem semmit nem mondott. Igen, persze. Holnap találkozunk? Nálatok? Rendben, megyek. Nem, majd ebéd után. Igen, és kösz. Szia!