Segítség

- Mégis mire ez a nagy bizalmatlanság? Hisz nem tegnap óta ismersz! - Joe elnyúzottan és hihetetlenül magas hangon mondta ezt. Válaszul játékosan meglöktem. Ő meg durvábban visszalökött.
A ház előtt várakoztunk. Marcus és Caspar taxival jöttek, hogy inni tudjanak. Joe kérésére itt leszállnak és egy közeli szórakozó helyre megyünk. Eredetileg egy zajos és kiborító helyre akartak menni, de lebeszéltem róla Joe-t.
A sarkon befordult egy taxi. A fényszórói megvakítottak egy pillanatra, így a karom a szemem elé emeltem, hogy lássam erre várunk is. A taxi megállt és kipattant belőle Marcus és Caspar.
- Sziasztok! - köszöntek egyszerre. Marcus kifizette a taxit, a sofőr meg gyorsan el is húzott, vak sötétségben hagyva minket. A közvilágítás javítás alatt állt.
- Hát ezek? -bökött felénk Caspar. Nagyon irritáló volt, hogy ránk nézett. Mély levegőt vettem és próbáltam nem túl dühösen hangzani.
- Caspar, rég láttalak.
Marcus vállon veregette Joe-t, és füttyentett. Mark mindeddig értetlenül ácsorgott mellettem. Marcus közel lépett és átölelt.
- ElleBelle! Hát Caspar nem jó emberbe kötöttél bele. A csaj letépi a golyóid.
Marcus-szal már találkoztam párszor. Nagyon rendes srác volt, kedveltem. Főleg az akcentusát. Kibontakoztam az öleléséből és Caspar felé fordultam. Vele nem találkoztam még. Ennek is itt volt az ideje.
- Elle Winstone - nyújtottam a kezem. - Felesleges bemutatkoznod - intettem le, ahogy megszorította a kezem. - Caspar Lee.
Caspar biccentett, de ahogy láttam, nem nagyon zavarja a csipkelődéseim. Elengedtem a karját, és megigazítottam a bakancsom fűzőjét. Felegyenesedtem és elindultam.
- Gyerünk skacok! Vár a parti. - Marcusra kacsintottam. Karon ragadtam Joe-t és magam után húztam.


Szerettem fiúk társaságában lenni, mert sokkal jobbak voltak mint a lányok. Erősebbek, és jobb barátok. A fiú barátaimban teljesen megbíztam. Akár Alfie-ről vagy Joe-ról legyen szó. Viszont nem szerettem olyanok között lenni, akik csak felvágni tudnak. Caspar erősen próbálkozott, de végül közöltem vele, hogy bírom a fejét, de felesleges törnie magát. Nem lopja egyhamar magát a szívemben, ha próbál felülmúlni. Megértette.
Amikor megérkeztünk a G nevű szorakozó helyre, már javában folyt a buli. Lányok rázták maguk, eszméletlenül szűk ruhába, fiúk flörtöltek a csajokkal, és fülsüketítő volt a zene. A fények minden színben villogtak. Hol pirosra, hol kékre festették a tömeget. A legnehezebb bejutni volt. Tudtam a járást. Nem veszíthetünk most még el senkit, mert akkor csak záráskor találjuk meg. Ahogy vártam, az érkezésünkre lányok özönlöttek felénk. Hol Joe, hol Mark kapott levegő után. Egy fekete hajú lány elkenődött sminkben, Joe-hoz lépett és izzadt ujjait az alkarjára fonták. Élveztem, hogy kicsit kétségbe esett, de tudtam, hogy ennyi elég volt a maximális idő, amit a saját szorakoztásomra szánhattam. Szép ügyesen lefejtettem Joe-ról a lány ujjait, és közel hajolva Joe fülébe súgtam valamit. Ő bólintott, és az ujjait az enyéim köré fonták.
- Sajnálom szívem, de rossz helyen kapaszkodsz. Menj és szedd magad rendbe, mert úgy nézel ki, mint egy "hogyan ne sminkeljük ki magunk" videóból szalajtottak volna. - gyilkos pillantást vetettem rá és magam után húztam Joet. A srácokat navigálva, végre eljutottunk egy biztonságos helyre. Leültünk. Én Mark és Marcus között foglaltam helyet. Mosolyogva hallgattam, hogyan ismerkednek meg Markkal.
- Skacok, hozok piát! - kopogott az asztalon Joe és felállt.
- Majd én - nevettem. - Szerintem holnapig sem érnél ide!
A többiek is egyet értettek. Biztosítottam a srácokat arról, hogy ha gáz van és egy csaj rájuk akad, akkor ha a közelben leszek, segítek nekik. Marcus persze, nagyon felélénkült. És nem tudta magában tartani a kérdéseit.
- Szóval eljátszod a barátnőt?
- Igen, amíg elmegy a madárka - mosolyogtam. Ujjaimmal köröket rajzoltam az asztalra. Joe mosolygott, ahogy az ő madárka megnevezését használtam.
-  A csók is belefér? - nézett rám Marcus.
Halál komoly képpel néztem vissza rá. Talán, mert rögtön elmúlt a jókedvem, a csók hallatán.
- Nem, ha arra lenne szükség, akkor ott maradsz halálra ítélve, vagy benyögöd a BV -t, de mivel elég ismertek vagytok, ez kockázatos - válaszoltam egy erőltetett mosoly kiséretében. Nem néztem Joe-ra, mert tudta volna, hogy zavarban vagyok.
Caspar és Mark nem értették a rövídítést. Ezért Joe és Marcus szinte egyszerre nyögték be a megfejtést:
- Buzi vagyok - Caspar felhorkant, mire Joe hozzá tette. - Ez a rövídítés. Csak, hogy tisztázzuk volt barátnőm.
- Joe! A kéz nem számít! - röhögte le Marcus.
- Ti meg honnan tudjátok? - kérdezte Mark tágra nyílt szemekkel. A nővére kicsit másabb fényben tűnt fel.
- Skacok, amíg az öcsikémnek elmesélitek, én elmegyek piáért - kimásztam és elindultam. Átfurakodva a tömegen, sikerült a pulthoz keverednem. Rendeltem 10 felest. A kiszolgálócsaj rögtön kitöltötte, és már is vittem. Szóval ilyen rángatozó tömegben, egyáltalán nem volt könnyű elvinni, hiánytalanul. És már majdnem sikerül, amikor megragadták a csípőm és valaki magához nem húzott.
Egy meglepett O szakadt fel belőlem. Alig tudtam megtartani a feleseket. Megfordultam és szembenéztem a mögöttem állóval. Egy tuti nem szomjas srác nézett vissza rám.
- Szia! Megtudhatnám a neved? - érdeklődtem mosolyogva. A bátor srác meg válaszolt:
- Jonathan Sky.
Bólintottam és kicsit hátrébb léptem.
- Nos, Jonathan. - Közelhajoltam, hogy hallja. - Húzz a francba. Engedj el és fogdosd az anyád.
Nos, azt hittem, hogy ennyi volt. Mintha mi sem történt volna, indultam az asztalunk felé. Ám valaki visszarántott a karomtól fogva. A felesek a padlón kötöttek ki. Jonathan markolászta a karom.
- Mi van? - ordítottam rá. Nagyon pipa voltam. - Kifizettem idióta! Most nézd meg, te szerencsétlen.
- Te meg, hogy beszélsz...velem? - hörgött Jonathan. - Te ribanc!
Épp erőt gyűjtöttem, ahhoz, hogy ékes szitokáradatot ontsak az új haveromra, amikor Joe közénk állt. A meglepetéstől még egy csezd meg -et sem tudtam volna kinyögni.
- Valami gond van? - mondta Joe ellentmondást nemtürő hangon. Ha nem ebben a szituációban lettünk volna, halálra nevetem magam Joe viselkedésén, de a harag elvakított.
Jonathan kicsit, mintha megrökönyödött volna, de az ital biztos az agya egyik szegletéből a másikba folyt.
- A barátnőd? - röhögött lesajnálóan. Megfeszültem, és talán Joe is érezte, hogy ennek nem lesz jó vége. A hátához húzott. És bátran mondta:
- Igen, és már itt sem vagyunk - mondta Jonathannek. - Gyerünk Elle. Most!
Joe elrángatott onnan, de fortyogtam a dühtől. A csapat többi tagja érdeklődve gyűlt körénk. Mi baja? Eddig nélküle is megvoltam! Ez iszonyat megalázó...Pont Joe csinálja ezt velem?
De nem fogtam vissza magam.
- Mégis mit képzeltél?! - fújtattam. - Milyen jogon jössz te ide?
Joe arca megrándult. Szembefordult velem. A fény kékre festette az arcát, amitől a szemei még kékebbnek tűntek.
- Olyan idióta vagy! Egyedül is megoldottam volna! - magyaráztam hevesen.
Joe röhögése olyan volt, mintha gyomorszájon vágtak volna. Mély levegőt vett, hogy ne kiabáljon velem.
- A helyzet ura? Akarod mondani...Nem, nem oldottad volna meg. A srác szinte képen törölt! Mégis mit vártál, hogy nézzem, ahogy megütnek?
Hevesen megráztam a fejem. Mégis engem megütni?
- Nem, mert te is tudod, hogy nem történthetett volna meg.
- Nekem nem elég, hogy  "történhetett". - a levegőbe idézőjelet rajzolt.- Ennyire fejetlen és idióta te sem lehetsz! - túrt a hajába. - Elle, nézd olyan nehéz elviselni, hogy segítségre szorultál?
- Igen, nehéz. Mert nem kértem a segítségedből! -sziszegtem. - És te Joe, soha életben nem voltál valaha a segítségemre.
- Ahogy te sem! - vágott vissza Joe. - Annyira tudtam, hogy baj lesz abból, ha te feltűnsz! Jobb lett volna, ha békénhagysz engem és Zoe-t is.
A lélegzetem is elakadt. Ott álltam könnyes szemmel és Joe könyörtelen kék szemeibe bámultam. A dühös ember vagy nagyon nagyot hazudik, vagy igazságot mond. És Joe rohadtul dühös.
- Hidd el, én is - suttogtam és elrohantam.

Gyere velünk!

- Mark? Válaszolj kérlek! - ripakodtam rá az öcsémre. Alaposan szemügyrevéve a 16 éves öcsikémet, leesett, hogy mit keres itt. Joe kikandikált a vállam mögül. Mark gyanakodva méregette a hátamhoz simuló Joe-t. A vállára kapta a sporttáskáját és megfordult. Menni készült.
- Hé, állj csak meg! - kiáltottam rá. - Miért jöttél el otthonról?
Joe közben folyamatosan kérdezgetett. Ki az? Ismered? Exbarát? Rokon? Hívjam a rendőröket?
Megfordultam, és az orrunkat egy centiméter választotta el egymástól. Mély levegőt vettem és próbáltam türelmesnek lenni.
- Joe, ezzel nem segítesz. Menj vissza a szobába.
Joe egy utolsó pillantást vetett Markra, és eltűnt. Kicsit megkönnyebbültem, hogy már nem volt túlságosan közel. Nagyon kedveltem Joe-t, és nem akasztott ki, de furcsán éreztem magam vele, ha komolynak kellett lenni.

***

Joe

Visszaballagtam Elle kérésére a szobába. Visszakapcsoltam a filmet, hogy befejezhessem. Legalább valami legyen teljes. A film utolsó perceit viszont még sem tudtam követni. Az ablakon figyeltem őket. Elle néhány perce kiment az idegen sráchoz. Egy szál pólóban, és kint rohadt hideg volt. Elle lehellete látszott miközben beszélt a fiúhoz. Jól megfigyeltem a srácot, és leszűrtem a következtetést. Ő Elle öccse, Mark. Hasonlított a nővérére, az már biztos. Neki is zöld szemei voltak, barna haja, és egyenes metszésű orr. Elle vadul magyarázott, és mutogatott közben. A lehelete felhőt rajzolt az arca köré. Végül biccentett a fiúnak, és mindketten elindultak a ház felé. A tévében már a stáblista a végét járta. Kikapcsoltam és vártam.
Nyílt az ajtó és hallottam, amint Elle egy nem túl nőies kifejezést használ a kinti hidegre. Nem bántam, ettől volt olyan különleges. Egy báránybőrbe bújt farkas volt.
Mark belépett a nappaliba és ledobta a táskáját a fotel mellé. Levetette magát és a nővére szitok áradatát hallgatta. Elle közbe kint a konyhában csörömpölt.
- Szóval te vagy a nővérem pasija? - tette fel a kérdést Mark. Állát a tenyerébe támasztotta és a térdére könyökölt. Megint a gyakran ismételt kérdés hangzott fel. Reflexszerűen is válaszoltam rá:
- Nem. Elle a haverom.
Mark szélesen vigyorgott.
- Barátság extrákkal? Ezt már nevezem. Az kis szent életű nővér...áh miket is beszélek, szóval, akkor a nővérem haverja vagy. Mi a neved?
Elmosolyodtam a Barátság Extrákkal, említésre. Mila Kunis a kedvenc színésznőm, így ez a film is a kedvencem volt.
- Joe. Joe Sugg - válaszoltam végül.
Mark arckifejezése megváltozott, és épp mondani készült valamit, de Elle megérkezett.

***

Elle

A váratlan csend két dolgot jelentett. Mark nekiesett Joe-nak és rólunk fagatta, vagy előbb megkérdezte a nevét. Beléptem a szobába és két szempár szegeződött rám. Marké csodálkozásról árulkodott, míg Joe huncutul csillogott. A fenébe! Mit mondott neki? Visszagondolva a múltkori pincérfiús manőverére, milliónyi gondolat cikázott a fejemben.
- Mark, miket mondott neked? - sóhajtottam, ahogy leültem Joe mellé. - Hogy házasok vagyunk? Vagy, hogy megkéri a kezem?
Joe nem tetszését fejezte ki, hogy ilyenekkel becsmérlem őt, de jobb tudni, hogy még az elején tisztázhassuk a dolgokat. Mark felnevetett és kettőnkre nézett.
- Igazság szerint semmit - mondta mosolyogva.
Oh, tudtam! Várjunk? Nem mondott semmit. Meglepettség ült ki az arcomra és tényleg kezdtem aggódni, hogy miért vigyorog Mark, amikor olyan állapotban érkezett, mint aki árva.
Joe-hoz fordultam.
- Na jó Sugg! Ki vele. Mit meséltél be az öcsémnek? Ne kímélj!
Joe beharapta az alsó ajkát és kifújta a levegőt.
- Nem mondtam semmit!
- Nem hiszek neked Joe! Múltkor is kicseztél a helyes pincérsráccal!
Mark megélénkült és rákérdezett a pincércsávós sztorira. Joe persze rögtön el akarta mesélni, és nem törödve a tiltakozásomra, mesélni kezdte. Arcom a tenyerembe temetve hallgattam újra a történetet.
Mark ámulattal hallgatta és nevetett, amikor Joe leírta az arcom. Mérgesen meredtem magam elé és némasági fogadalmat tettem. Nem szólok Joe-hoz, soha, de soha.
Joe telefonja csengett. Rászegeztem a tekintetem. Hál' mennie kell. Marcus és Caspar itt vannak. Joe felvette és kiment a konyhába. Utána szóltam:
- Igen, Joe felveheted. Igen, megbocsájtunk!
Joe visszasétált.
- Igen, Marcus. Nem, nem jobbra! Igen. Rendben - közben meg bemutatott. És elment vissza a konyhába.
Amíg alkalmam volt rá, addig Markot faggattam. Megkérdeztem, hogy mit keres itt, de visszakérdezett, hogy mit keres Joe nálam ilyenkor. Amikor meg rákérdeztem, hogy ő miért van itt, hallgatott.
- Mark! Meg ne haragudj, de elég idős vagyok, ahhoz, hogy jogom legye kérdőre vonni téged. Pláne, hogy itt akarsz tanyázni, ha jól sejtem - jelentőségteljes pillantást vetettem a sporttáskájára. - Szóval elárulnád, hogy miért jöttél el anyáéktól? Egyáltalán tudják hová jöttél? Az agyam eldobom...Nem tudják, igaz?
Mark megrázta a fejét. Nagyszerű. Megint rám marad a feladat, hogy én tájékoztassam Mark hollétéről anyát. Nem valami hálás feladat...
- Tessék hívd fel te! - morogtam, és felvettem a telefonom az asztalról. Odadobtam neki. - Gyerünk, ne nézz rám így. Még szép, hogy te hívod fel!

Joe visszatért, és a telefonját a zsebébe süllyesztette. Beletúrt a hajába és visszaült mellém. Figyelte a civódásunk.
- Szerintem meg jobb, ha te hívod. Kurvára elegem van. Mellesleg, szerintem anyu kinyír, ha megtudja, hogy egy kibaszott műalkotás van a jobb oldaladon. A piercing is kivágta a biztosítékot - az oldalam felé bökött. Szerinted, ha azt megtudják, akkor mi lesz?
Az átkozott! Tökéletes zsarolt. Francba! Tudtam, hogy anyu nagyon haragudna és talán el is vinne leszedetni. Szóval választhattam. Joe mellettem hitetlenkedően kiáltott fel.
- Az kizárt! Elle tetoválásod van?
Mark önelégülten dőlt hátra. Egy-null oda. De nem hagyom magam. Figyelmen kívül hagyva Joe csodálkozását, felé fordultam.
- Nem kell menned?
- De. Jut eszembe - mondta és felállt. - Mark nincs kedved velünk jönni? Elle gyere te is!
- Mi? Na, az kizárt!
- Igen! Kicsi lazításra van szükségem, bazzeg. - Mark felpattant és jóval élénkebben festett.
- Mark ne kármokodj! - ripakodtam rá. Én is felálltam, hogy szembe kerüljek az öcsémmel. Szinte egy fejjel volt magasabb nálam. Telik az idő, én meg mindig alacsony vagyok.
- Elle ne legyél szent! - nevetett Joe. A vállam felett szúrós pillantást vetettem rá.
- Joe, szarok rá, de akkor sem káromkodhat az öcsém.
Mark vigyorogva közölte:
- Az előbb káromkodtál.
- A nővéred vagyok. Megtehetem - vágtam vissza mérgesen. Mire Mark lustán vigyorgott. Ennyit a nővéri kötelességről. Az öcsém nem nevelhetem Joe miatt.
Joe kérdőn rámnézett. Oh, hogy azt akarja, hogy ne menjek. Nesze neked fordított pszihológia!
- Megyek. Nem hagyom az öcsém, a te közeledben legyen egyedül.
Felkaptam a táskám és imádkoztam, hogy ne ezek legyen az utolsó szavaim.

Kicsi a világ

Azt hiszem, hogy, ha Joe nincs ott, akkor teljesen kiborulok. Talán letépem az előttem álló lány fejét, vagy a még rosszabb. A sajátom.

Rémülten Joe szemébe néztem. A lehető legkisebb idő alatt kell megacéloznom magam. Csípőből megfordultam, hogy a látóterembe kerüljön Jade.

Nem volt egyedül, Jake a kezét szorította. Üvegesen meredt Joe-ra. Tessék. Most azt hiszi, hogy mi együtt vagyunk. 

- Micsoda megtiszteltetés, hogy találkozhatok veled! - Jade hangjától kirázott a hideg. Odasétált Joe-hoz és nem tudtam eldönteni, hogy mit is akar. Megölelni vagy megpuszilni. Jake lecövekelve állt, ott ahol Jade hagyta.

Kisvártatva visszatért a hangom is. Nem reszketett és nem is volt vékony. Pedig erre számítottam.

- Jade - mondtam egy gyilkos mosoly kíséretébe. - Kurva gyorsan lépj hátra, és tűnj el. Úgy, hogy vissza sem nézel.

Jade szeme rám villant. Düh és meglepettség keveréke suhant át az arcán. Megállt egy lépésre Joe-tól.

- Mondtam én neked Jake, hogy egy rohadt ribanc! - Az emberek felkapták a fejüket. Drámára vágytak.

Jake dühösen pillantott rám. Joe-ra szegezte az ujját.

- Ő miatta van ez az egész?

És talán itt szakadt el a cérna.

- Nem. Miatta van minden.  - Jade-re néztem undorodva. -  Ha nem tenne mindig keresztbe, vagy nem próbálná lejáratni Zoét. Végre feladhatnád! Alfie és Joe is foglalt már. - nem voltam benne biztos, hogy Joe barátnője még meg van-e, de ezt mondtam.- Húzz a búsba komolyan modnom, mert kitépem az összes hajad. Nem sikerült semmi, amit szerettél volna. Tiéd lehet ez az idióta is, akinek fogalma sincs arról, hogy minek a részese. Igen, Jake rólad beszélek ne tátogj, mint hal a vízben. - szóltam indulatosan.

A csend körbeölelt mindent. A kiszolgálósrác megjelent a rendelésükkel. 

- Ha meg nem bánnátok meginnánk, úgy, hogy nem rontjátok a levegőt - a fejemmel az ajtó felé böktem. - Viszlát!

Jade megragadta Jake kezét és elment. A távozásuk után sem néztem fel a poharamból. Joe nem szólt hozzám, amiért nagyon hálás voltam. A Jade-del való találkozás után megkönnyebbültem. Főleg a kiosztás után. De nem voltam jobban. 

- Hello! - pattant mellém Zoe. Mosolygva ölelt át.

- Hát mi a bajod, haver? - Alfie vállon veregette Joe-t, és beült mellé. Rám nézett és kapcsolt.

- Na jó. Ezeknek meg mi bajuk? - emelte a a plafonra Alfie a szemét.

- Semmi - mondtuk egyszerre Joe-val. Egymásra néztünk és akkor kötettett meg a szavak nélküli szövetségünk.

*

A bevásárlás Zoéval sokkal jobb, mint azt az emberlánya gondolná. Zoe és Alfie is anyagot készített a következő videójához. A Zoe kizárólag engem vont belé. Alfie meg mindegyikünket. Estére értem haza. Mindenkinek vásároltam. Még Zoe-nak is. May-nek vettem egy sminkkészletet, ami Zoe nagyon ajánlott, a szüleimnek elintéztem egy hétvégi üdülést. Egyedül Marknak okozott nehézséget ajándékot választani. Ebben Joe és Alfie voltak segítségemre. Vettem valami xbox játékokat, amik szerintük "über királyak". Remélem, mert ez került a legtöbbe.

December 22.  van. Az ajándékok becsomagolva, a ház megint kitakarítva. Bevásárolva és a fa feldiszítve. Joe-val felvett videó utolsó simításaival is kész vagyok. Feltöltés alatt...

Joe ma átjön, hogy leforgassuk az ő videóját. 

Két órával később érkezik, így nem sikerül leforgatni, amit szerettünk volna. Így készítek valami kaját és megvacsorázunk. 

- Zavarna, ha maradnék tizenegyig? Marcus és Caspar értem jönnek - mondta. A kezembe adta az edényeket és beraktam őket a mosogatóba. Megmostam a kezem.

- Nem gond - az órára néztem. Kilenc óra. Még van két óra addig. - Nézzünk valami filmet?

- Van egy jó horror film! - csillant fel a szeme.- Ha jól sejtem, akkor te nem félsz.

- Nem - mondtam. - Menjünk.

Ha Joe szerint az a jó horrot, hogy annyira undorító néhány jelenet, hogy a hányás kerülget, akkor tényleg újra kell gondolnom a barátságom vele. 

- Joe! Ez undorító! - elfordítottam az arcom, amikor a gyilkos, a megölt csaj, agyát ette.

- Elle, nézd már! - nevetett. Megbökött.

Odafordultam és épp egy akkor váltott a film helyszínt. Egy autó mozgott fel alá, és elég kompromitáló hangok jöttek onnan.

- Szóval ezért a kedvenced - jegyeztem meg epésen.

Joe fészkelődött a kanapén. Csak egy ujjnyi hely volt köztünk.

A kép most már az autó belsejét mutatta. Egy lány és egy srác voltak bent. Nos, nem kell mondanom, hogy épp közösültek, ami elég részletesen lett mutatva. Ekkor a szélvédő betört és egy lándzsa átszúrta mindkettőt. 

- Fúj! Joe! Kapcsold ki. Ez beteges - elfordítottam a tekintetem a képernyőről. De még láttam, ahogyan a gyilkos kirántja a lándzsát az áldozat hátából.

Joe engedelmesen kikapcsolta. Rám nézett és vigyorogva megjegyezte, hogy nem is volt olyan rossz.

- Szegények meghaltak! - mondtam. 

- Hát igen, de legalább szép haláluk volt. Én is így akarok, majd meghalni.

- Tényleg? Anyaszült meztelenül, egy a hátadból kilógó lándzsával?!

- Kiszedte a lándzsát - javított ki.

Tényleg. De ez már részlet kérdés. Csöngettek. Felpattantam és az ajtóhoz rohantam. 

- Vigyázz, hogy nehogy megöljön a gyilkos! - kiáltott utánam.

- Kapd be Joe! - kinyitottam az ajtót.

- Hát te meg mit keresel itt? - csodálkoztam.