Segítség

- Mégis mire ez a nagy bizalmatlanság? Hisz nem tegnap óta ismersz! - Joe elnyúzottan és hihetetlenül magas hangon mondta ezt. Válaszul játékosan meglöktem. Ő meg durvábban visszalökött.
A ház előtt várakoztunk. Marcus és Caspar taxival jöttek, hogy inni tudjanak. Joe kérésére itt leszállnak és egy közeli szórakozó helyre megyünk. Eredetileg egy zajos és kiborító helyre akartak menni, de lebeszéltem róla Joe-t.
A sarkon befordult egy taxi. A fényszórói megvakítottak egy pillanatra, így a karom a szemem elé emeltem, hogy lássam erre várunk is. A taxi megállt és kipattant belőle Marcus és Caspar.
- Sziasztok! - köszöntek egyszerre. Marcus kifizette a taxit, a sofőr meg gyorsan el is húzott, vak sötétségben hagyva minket. A közvilágítás javítás alatt állt.
- Hát ezek? -bökött felénk Caspar. Nagyon irritáló volt, hogy ránk nézett. Mély levegőt vettem és próbáltam nem túl dühösen hangzani.
- Caspar, rég láttalak.
Marcus vállon veregette Joe-t, és füttyentett. Mark mindeddig értetlenül ácsorgott mellettem. Marcus közel lépett és átölelt.
- ElleBelle! Hát Caspar nem jó emberbe kötöttél bele. A csaj letépi a golyóid.
Marcus-szal már találkoztam párszor. Nagyon rendes srác volt, kedveltem. Főleg az akcentusát. Kibontakoztam az öleléséből és Caspar felé fordultam. Vele nem találkoztam még. Ennek is itt volt az ideje.
- Elle Winstone - nyújtottam a kezem. - Felesleges bemutatkoznod - intettem le, ahogy megszorította a kezem. - Caspar Lee.
Caspar biccentett, de ahogy láttam, nem nagyon zavarja a csipkelődéseim. Elengedtem a karját, és megigazítottam a bakancsom fűzőjét. Felegyenesedtem és elindultam.
- Gyerünk skacok! Vár a parti. - Marcusra kacsintottam. Karon ragadtam Joe-t és magam után húztam.


Szerettem fiúk társaságában lenni, mert sokkal jobbak voltak mint a lányok. Erősebbek, és jobb barátok. A fiú barátaimban teljesen megbíztam. Akár Alfie-ről vagy Joe-ról legyen szó. Viszont nem szerettem olyanok között lenni, akik csak felvágni tudnak. Caspar erősen próbálkozott, de végül közöltem vele, hogy bírom a fejét, de felesleges törnie magát. Nem lopja egyhamar magát a szívemben, ha próbál felülmúlni. Megértette.
Amikor megérkeztünk a G nevű szorakozó helyre, már javában folyt a buli. Lányok rázták maguk, eszméletlenül szűk ruhába, fiúk flörtöltek a csajokkal, és fülsüketítő volt a zene. A fények minden színben villogtak. Hol pirosra, hol kékre festették a tömeget. A legnehezebb bejutni volt. Tudtam a járást. Nem veszíthetünk most még el senkit, mert akkor csak záráskor találjuk meg. Ahogy vártam, az érkezésünkre lányok özönlöttek felénk. Hol Joe, hol Mark kapott levegő után. Egy fekete hajú lány elkenődött sminkben, Joe-hoz lépett és izzadt ujjait az alkarjára fonták. Élveztem, hogy kicsit kétségbe esett, de tudtam, hogy ennyi elég volt a maximális idő, amit a saját szorakoztásomra szánhattam. Szép ügyesen lefejtettem Joe-ról a lány ujjait, és közel hajolva Joe fülébe súgtam valamit. Ő bólintott, és az ujjait az enyéim köré fonták.
- Sajnálom szívem, de rossz helyen kapaszkodsz. Menj és szedd magad rendbe, mert úgy nézel ki, mint egy "hogyan ne sminkeljük ki magunk" videóból szalajtottak volna. - gyilkos pillantást vetettem rá és magam után húztam Joet. A srácokat navigálva, végre eljutottunk egy biztonságos helyre. Leültünk. Én Mark és Marcus között foglaltam helyet. Mosolyogva hallgattam, hogyan ismerkednek meg Markkal.
- Skacok, hozok piát! - kopogott az asztalon Joe és felállt.
- Majd én - nevettem. - Szerintem holnapig sem érnél ide!
A többiek is egyet értettek. Biztosítottam a srácokat arról, hogy ha gáz van és egy csaj rájuk akad, akkor ha a közelben leszek, segítek nekik. Marcus persze, nagyon felélénkült. És nem tudta magában tartani a kérdéseit.
- Szóval eljátszod a barátnőt?
- Igen, amíg elmegy a madárka - mosolyogtam. Ujjaimmal köröket rajzoltam az asztalra. Joe mosolygott, ahogy az ő madárka megnevezését használtam.
-  A csók is belefér? - nézett rám Marcus.
Halál komoly képpel néztem vissza rá. Talán, mert rögtön elmúlt a jókedvem, a csók hallatán.
- Nem, ha arra lenne szükség, akkor ott maradsz halálra ítélve, vagy benyögöd a BV -t, de mivel elég ismertek vagytok, ez kockázatos - válaszoltam egy erőltetett mosoly kiséretében. Nem néztem Joe-ra, mert tudta volna, hogy zavarban vagyok.
Caspar és Mark nem értették a rövídítést. Ezért Joe és Marcus szinte egyszerre nyögték be a megfejtést:
- Buzi vagyok - Caspar felhorkant, mire Joe hozzá tette. - Ez a rövídítés. Csak, hogy tisztázzuk volt barátnőm.
- Joe! A kéz nem számít! - röhögte le Marcus.
- Ti meg honnan tudjátok? - kérdezte Mark tágra nyílt szemekkel. A nővére kicsit másabb fényben tűnt fel.
- Skacok, amíg az öcsikémnek elmesélitek, én elmegyek piáért - kimásztam és elindultam. Átfurakodva a tömegen, sikerült a pulthoz keverednem. Rendeltem 10 felest. A kiszolgálócsaj rögtön kitöltötte, és már is vittem. Szóval ilyen rángatozó tömegben, egyáltalán nem volt könnyű elvinni, hiánytalanul. És már majdnem sikerül, amikor megragadták a csípőm és valaki magához nem húzott.
Egy meglepett O szakadt fel belőlem. Alig tudtam megtartani a feleseket. Megfordultam és szembenéztem a mögöttem állóval. Egy tuti nem szomjas srác nézett vissza rám.
- Szia! Megtudhatnám a neved? - érdeklődtem mosolyogva. A bátor srác meg válaszolt:
- Jonathan Sky.
Bólintottam és kicsit hátrébb léptem.
- Nos, Jonathan. - Közelhajoltam, hogy hallja. - Húzz a francba. Engedj el és fogdosd az anyád.
Nos, azt hittem, hogy ennyi volt. Mintha mi sem történt volna, indultam az asztalunk felé. Ám valaki visszarántott a karomtól fogva. A felesek a padlón kötöttek ki. Jonathan markolászta a karom.
- Mi van? - ordítottam rá. Nagyon pipa voltam. - Kifizettem idióta! Most nézd meg, te szerencsétlen.
- Te meg, hogy beszélsz...velem? - hörgött Jonathan. - Te ribanc!
Épp erőt gyűjtöttem, ahhoz, hogy ékes szitokáradatot ontsak az új haveromra, amikor Joe közénk állt. A meglepetéstől még egy csezd meg -et sem tudtam volna kinyögni.
- Valami gond van? - mondta Joe ellentmondást nemtürő hangon. Ha nem ebben a szituációban lettünk volna, halálra nevetem magam Joe viselkedésén, de a harag elvakított.
Jonathan kicsit, mintha megrökönyödött volna, de az ital biztos az agya egyik szegletéből a másikba folyt.
- A barátnőd? - röhögött lesajnálóan. Megfeszültem, és talán Joe is érezte, hogy ennek nem lesz jó vége. A hátához húzott. És bátran mondta:
- Igen, és már itt sem vagyunk - mondta Jonathannek. - Gyerünk Elle. Most!
Joe elrángatott onnan, de fortyogtam a dühtől. A csapat többi tagja érdeklődve gyűlt körénk. Mi baja? Eddig nélküle is megvoltam! Ez iszonyat megalázó...Pont Joe csinálja ezt velem?
De nem fogtam vissza magam.
- Mégis mit képzeltél?! - fújtattam. - Milyen jogon jössz te ide?
Joe arca megrándult. Szembefordult velem. A fény kékre festette az arcát, amitől a szemei még kékebbnek tűntek.
- Olyan idióta vagy! Egyedül is megoldottam volna! - magyaráztam hevesen.
Joe röhögése olyan volt, mintha gyomorszájon vágtak volna. Mély levegőt vett, hogy ne kiabáljon velem.
- A helyzet ura? Akarod mondani...Nem, nem oldottad volna meg. A srác szinte képen törölt! Mégis mit vártál, hogy nézzem, ahogy megütnek?
Hevesen megráztam a fejem. Mégis engem megütni?
- Nem, mert te is tudod, hogy nem történthetett volna meg.
- Nekem nem elég, hogy  "történhetett". - a levegőbe idézőjelet rajzolt.- Ennyire fejetlen és idióta te sem lehetsz! - túrt a hajába. - Elle, nézd olyan nehéz elviselni, hogy segítségre szorultál?
- Igen, nehéz. Mert nem kértem a segítségedből! -sziszegtem. - És te Joe, soha életben nem voltál valaha a segítségemre.
- Ahogy te sem! - vágott vissza Joe. - Annyira tudtam, hogy baj lesz abból, ha te feltűnsz! Jobb lett volna, ha békénhagysz engem és Zoe-t is.
A lélegzetem is elakadt. Ott álltam könnyes szemmel és Joe könyörtelen kék szemeibe bámultam. A dühös ember vagy nagyon nagyot hazudik, vagy igazságot mond. És Joe rohadtul dühös.
- Hidd el, én is - suttogtam és elrohantam.

Gyere velünk!

- Mark? Válaszolj kérlek! - ripakodtam rá az öcsémre. Alaposan szemügyrevéve a 16 éves öcsikémet, leesett, hogy mit keres itt. Joe kikandikált a vállam mögül. Mark gyanakodva méregette a hátamhoz simuló Joe-t. A vállára kapta a sporttáskáját és megfordult. Menni készült.
- Hé, állj csak meg! - kiáltottam rá. - Miért jöttél el otthonról?
Joe közben folyamatosan kérdezgetett. Ki az? Ismered? Exbarát? Rokon? Hívjam a rendőröket?
Megfordultam, és az orrunkat egy centiméter választotta el egymástól. Mély levegőt vettem és próbáltam türelmesnek lenni.
- Joe, ezzel nem segítesz. Menj vissza a szobába.
Joe egy utolsó pillantást vetett Markra, és eltűnt. Kicsit megkönnyebbültem, hogy már nem volt túlságosan közel. Nagyon kedveltem Joe-t, és nem akasztott ki, de furcsán éreztem magam vele, ha komolynak kellett lenni.

***

Joe

Visszaballagtam Elle kérésére a szobába. Visszakapcsoltam a filmet, hogy befejezhessem. Legalább valami legyen teljes. A film utolsó perceit viszont még sem tudtam követni. Az ablakon figyeltem őket. Elle néhány perce kiment az idegen sráchoz. Egy szál pólóban, és kint rohadt hideg volt. Elle lehellete látszott miközben beszélt a fiúhoz. Jól megfigyeltem a srácot, és leszűrtem a következtetést. Ő Elle öccse, Mark. Hasonlított a nővérére, az már biztos. Neki is zöld szemei voltak, barna haja, és egyenes metszésű orr. Elle vadul magyarázott, és mutogatott közben. A lehelete felhőt rajzolt az arca köré. Végül biccentett a fiúnak, és mindketten elindultak a ház felé. A tévében már a stáblista a végét járta. Kikapcsoltam és vártam.
Nyílt az ajtó és hallottam, amint Elle egy nem túl nőies kifejezést használ a kinti hidegre. Nem bántam, ettől volt olyan különleges. Egy báránybőrbe bújt farkas volt.
Mark belépett a nappaliba és ledobta a táskáját a fotel mellé. Levetette magát és a nővére szitok áradatát hallgatta. Elle közbe kint a konyhában csörömpölt.
- Szóval te vagy a nővérem pasija? - tette fel a kérdést Mark. Állát a tenyerébe támasztotta és a térdére könyökölt. Megint a gyakran ismételt kérdés hangzott fel. Reflexszerűen is válaszoltam rá:
- Nem. Elle a haverom.
Mark szélesen vigyorgott.
- Barátság extrákkal? Ezt már nevezem. Az kis szent életű nővér...áh miket is beszélek, szóval, akkor a nővérem haverja vagy. Mi a neved?
Elmosolyodtam a Barátság Extrákkal, említésre. Mila Kunis a kedvenc színésznőm, így ez a film is a kedvencem volt.
- Joe. Joe Sugg - válaszoltam végül.
Mark arckifejezése megváltozott, és épp mondani készült valamit, de Elle megérkezett.

***

Elle

A váratlan csend két dolgot jelentett. Mark nekiesett Joe-nak és rólunk fagatta, vagy előbb megkérdezte a nevét. Beléptem a szobába és két szempár szegeződött rám. Marké csodálkozásról árulkodott, míg Joe huncutul csillogott. A fenébe! Mit mondott neki? Visszagondolva a múltkori pincérfiús manőverére, milliónyi gondolat cikázott a fejemben.
- Mark, miket mondott neked? - sóhajtottam, ahogy leültem Joe mellé. - Hogy házasok vagyunk? Vagy, hogy megkéri a kezem?
Joe nem tetszését fejezte ki, hogy ilyenekkel becsmérlem őt, de jobb tudni, hogy még az elején tisztázhassuk a dolgokat. Mark felnevetett és kettőnkre nézett.
- Igazság szerint semmit - mondta mosolyogva.
Oh, tudtam! Várjunk? Nem mondott semmit. Meglepettség ült ki az arcomra és tényleg kezdtem aggódni, hogy miért vigyorog Mark, amikor olyan állapotban érkezett, mint aki árva.
Joe-hoz fordultam.
- Na jó Sugg! Ki vele. Mit meséltél be az öcsémnek? Ne kímélj!
Joe beharapta az alsó ajkát és kifújta a levegőt.
- Nem mondtam semmit!
- Nem hiszek neked Joe! Múltkor is kicseztél a helyes pincérsráccal!
Mark megélénkült és rákérdezett a pincércsávós sztorira. Joe persze rögtön el akarta mesélni, és nem törödve a tiltakozásomra, mesélni kezdte. Arcom a tenyerembe temetve hallgattam újra a történetet.
Mark ámulattal hallgatta és nevetett, amikor Joe leírta az arcom. Mérgesen meredtem magam elé és némasági fogadalmat tettem. Nem szólok Joe-hoz, soha, de soha.
Joe telefonja csengett. Rászegeztem a tekintetem. Hál' mennie kell. Marcus és Caspar itt vannak. Joe felvette és kiment a konyhába. Utána szóltam:
- Igen, Joe felveheted. Igen, megbocsájtunk!
Joe visszasétált.
- Igen, Marcus. Nem, nem jobbra! Igen. Rendben - közben meg bemutatott. És elment vissza a konyhába.
Amíg alkalmam volt rá, addig Markot faggattam. Megkérdeztem, hogy mit keres itt, de visszakérdezett, hogy mit keres Joe nálam ilyenkor. Amikor meg rákérdeztem, hogy ő miért van itt, hallgatott.
- Mark! Meg ne haragudj, de elég idős vagyok, ahhoz, hogy jogom legye kérdőre vonni téged. Pláne, hogy itt akarsz tanyázni, ha jól sejtem - jelentőségteljes pillantást vetettem a sporttáskájára. - Szóval elárulnád, hogy miért jöttél el anyáéktól? Egyáltalán tudják hová jöttél? Az agyam eldobom...Nem tudják, igaz?
Mark megrázta a fejét. Nagyszerű. Megint rám marad a feladat, hogy én tájékoztassam Mark hollétéről anyát. Nem valami hálás feladat...
- Tessék hívd fel te! - morogtam, és felvettem a telefonom az asztalról. Odadobtam neki. - Gyerünk, ne nézz rám így. Még szép, hogy te hívod fel!

Joe visszatért, és a telefonját a zsebébe süllyesztette. Beletúrt a hajába és visszaült mellém. Figyelte a civódásunk.
- Szerintem meg jobb, ha te hívod. Kurvára elegem van. Mellesleg, szerintem anyu kinyír, ha megtudja, hogy egy kibaszott műalkotás van a jobb oldaladon. A piercing is kivágta a biztosítékot - az oldalam felé bökött. Szerinted, ha azt megtudják, akkor mi lesz?
Az átkozott! Tökéletes zsarolt. Francba! Tudtam, hogy anyu nagyon haragudna és talán el is vinne leszedetni. Szóval választhattam. Joe mellettem hitetlenkedően kiáltott fel.
- Az kizárt! Elle tetoválásod van?
Mark önelégülten dőlt hátra. Egy-null oda. De nem hagyom magam. Figyelmen kívül hagyva Joe csodálkozását, felé fordultam.
- Nem kell menned?
- De. Jut eszembe - mondta és felállt. - Mark nincs kedved velünk jönni? Elle gyere te is!
- Mi? Na, az kizárt!
- Igen! Kicsi lazításra van szükségem, bazzeg. - Mark felpattant és jóval élénkebben festett.
- Mark ne kármokodj! - ripakodtam rá. Én is felálltam, hogy szembe kerüljek az öcsémmel. Szinte egy fejjel volt magasabb nálam. Telik az idő, én meg mindig alacsony vagyok.
- Elle ne legyél szent! - nevetett Joe. A vállam felett szúrós pillantást vetettem rá.
- Joe, szarok rá, de akkor sem káromkodhat az öcsém.
Mark vigyorogva közölte:
- Az előbb káromkodtál.
- A nővéred vagyok. Megtehetem - vágtam vissza mérgesen. Mire Mark lustán vigyorgott. Ennyit a nővéri kötelességről. Az öcsém nem nevelhetem Joe miatt.
Joe kérdőn rámnézett. Oh, hogy azt akarja, hogy ne menjek. Nesze neked fordított pszihológia!
- Megyek. Nem hagyom az öcsém, a te közeledben legyen egyedül.
Felkaptam a táskám és imádkoztam, hogy ne ezek legyen az utolsó szavaim.

Kicsi a világ

Azt hiszem, hogy, ha Joe nincs ott, akkor teljesen kiborulok. Talán letépem az előttem álló lány fejét, vagy a még rosszabb. A sajátom.

Rémülten Joe szemébe néztem. A lehető legkisebb idő alatt kell megacéloznom magam. Csípőből megfordultam, hogy a látóterembe kerüljön Jade.

Nem volt egyedül, Jake a kezét szorította. Üvegesen meredt Joe-ra. Tessék. Most azt hiszi, hogy mi együtt vagyunk. 

- Micsoda megtiszteltetés, hogy találkozhatok veled! - Jade hangjától kirázott a hideg. Odasétált Joe-hoz és nem tudtam eldönteni, hogy mit is akar. Megölelni vagy megpuszilni. Jake lecövekelve állt, ott ahol Jade hagyta.

Kisvártatva visszatért a hangom is. Nem reszketett és nem is volt vékony. Pedig erre számítottam.

- Jade - mondtam egy gyilkos mosoly kíséretébe. - Kurva gyorsan lépj hátra, és tűnj el. Úgy, hogy vissza sem nézel.

Jade szeme rám villant. Düh és meglepettség keveréke suhant át az arcán. Megállt egy lépésre Joe-tól.

- Mondtam én neked Jake, hogy egy rohadt ribanc! - Az emberek felkapták a fejüket. Drámára vágytak.

Jake dühösen pillantott rám. Joe-ra szegezte az ujját.

- Ő miatta van ez az egész?

És talán itt szakadt el a cérna.

- Nem. Miatta van minden.  - Jade-re néztem undorodva. -  Ha nem tenne mindig keresztbe, vagy nem próbálná lejáratni Zoét. Végre feladhatnád! Alfie és Joe is foglalt már. - nem voltam benne biztos, hogy Joe barátnője még meg van-e, de ezt mondtam.- Húzz a búsba komolyan modnom, mert kitépem az összes hajad. Nem sikerült semmi, amit szerettél volna. Tiéd lehet ez az idióta is, akinek fogalma sincs arról, hogy minek a részese. Igen, Jake rólad beszélek ne tátogj, mint hal a vízben. - szóltam indulatosan.

A csend körbeölelt mindent. A kiszolgálósrác megjelent a rendelésükkel. 

- Ha meg nem bánnátok meginnánk, úgy, hogy nem rontjátok a levegőt - a fejemmel az ajtó felé böktem. - Viszlát!

Jade megragadta Jake kezét és elment. A távozásuk után sem néztem fel a poharamból. Joe nem szólt hozzám, amiért nagyon hálás voltam. A Jade-del való találkozás után megkönnyebbültem. Főleg a kiosztás után. De nem voltam jobban. 

- Hello! - pattant mellém Zoe. Mosolygva ölelt át.

- Hát mi a bajod, haver? - Alfie vállon veregette Joe-t, és beült mellé. Rám nézett és kapcsolt.

- Na jó. Ezeknek meg mi bajuk? - emelte a a plafonra Alfie a szemét.

- Semmi - mondtuk egyszerre Joe-val. Egymásra néztünk és akkor kötettett meg a szavak nélküli szövetségünk.

*

A bevásárlás Zoéval sokkal jobb, mint azt az emberlánya gondolná. Zoe és Alfie is anyagot készített a következő videójához. A Zoe kizárólag engem vont belé. Alfie meg mindegyikünket. Estére értem haza. Mindenkinek vásároltam. Még Zoe-nak is. May-nek vettem egy sminkkészletet, ami Zoe nagyon ajánlott, a szüleimnek elintéztem egy hétvégi üdülést. Egyedül Marknak okozott nehézséget ajándékot választani. Ebben Joe és Alfie voltak segítségemre. Vettem valami xbox játékokat, amik szerintük "über királyak". Remélem, mert ez került a legtöbbe.

December 22.  van. Az ajándékok becsomagolva, a ház megint kitakarítva. Bevásárolva és a fa feldiszítve. Joe-val felvett videó utolsó simításaival is kész vagyok. Feltöltés alatt...

Joe ma átjön, hogy leforgassuk az ő videóját. 

Két órával később érkezik, így nem sikerül leforgatni, amit szerettünk volna. Így készítek valami kaját és megvacsorázunk. 

- Zavarna, ha maradnék tizenegyig? Marcus és Caspar értem jönnek - mondta. A kezembe adta az edényeket és beraktam őket a mosogatóba. Megmostam a kezem.

- Nem gond - az órára néztem. Kilenc óra. Még van két óra addig. - Nézzünk valami filmet?

- Van egy jó horror film! - csillant fel a szeme.- Ha jól sejtem, akkor te nem félsz.

- Nem - mondtam. - Menjünk.

Ha Joe szerint az a jó horrot, hogy annyira undorító néhány jelenet, hogy a hányás kerülget, akkor tényleg újra kell gondolnom a barátságom vele. 

- Joe! Ez undorító! - elfordítottam az arcom, amikor a gyilkos, a megölt csaj, agyát ette.

- Elle, nézd már! - nevetett. Megbökött.

Odafordultam és épp egy akkor váltott a film helyszínt. Egy autó mozgott fel alá, és elég kompromitáló hangok jöttek onnan.

- Szóval ezért a kedvenced - jegyeztem meg epésen.

Joe fészkelődött a kanapén. Csak egy ujjnyi hely volt köztünk.

A kép most már az autó belsejét mutatta. Egy lány és egy srác voltak bent. Nos, nem kell mondanom, hogy épp közösültek, ami elég részletesen lett mutatva. Ekkor a szélvédő betört és egy lándzsa átszúrta mindkettőt. 

- Fúj! Joe! Kapcsold ki. Ez beteges - elfordítottam a tekintetem a képernyőről. De még láttam, ahogyan a gyilkos kirántja a lándzsát az áldozat hátából.

Joe engedelmesen kikapcsolta. Rám nézett és vigyorogva megjegyezte, hogy nem is volt olyan rossz.

- Szegények meghaltak! - mondtam. 

- Hát igen, de legalább szép haláluk volt. Én is így akarok, majd meghalni.

- Tényleg? Anyaszült meztelenül, egy a hátadból kilógó lándzsával?!

- Kiszedte a lándzsát - javított ki.

Tényleg. De ez már részlet kérdés. Csöngettek. Felpattantam és az ajtóhoz rohantam. 

- Vigyázz, hogy nehogy megöljön a gyilkos! - kiáltott utánam.

- Kapd be Joe! - kinyitottam az ajtót.

- Hát te meg mit keresel itt? - csodálkoztam.

Síri csönd

Na jó, most megmondom, hogy szakítani pocsék dolog. Habár Jake segített a felejtésén, úgy éreztem egy rakás szerencsétlenség vagyok. Egy hetet önsajnálatba merülve töltöttem és úgy éreztem, hogy menten meghalok. Kivettem egy hét szabadságot, és azt fontolgattam, hogy miért történik ilyesmi velem? A barátnőm hátba szúr, a pasim meg őt támogatja. Így karácsony előtt egy héttel, úgy éreztem, hogy a világnak vége. Zoe időközben párszor rám csörgött és elhívott valahová, de mindig lemondtam valami béna kifogás miatt. Szerintem nem sokon múlik, hogy megint elveszítsem őt.

Próbáltam lefoglalni magam, ami részben sikerült is. A házat úgy kitakarítottam, hogy olyan volt mint újkorában. Mindent letöröltem kimostam, kifényeztem és az egész lakást újra rendeztem.
Az otthonom, egy ikerház egyik része volt. A szomszédban nem lakott senki, így a jobb még jobb lett. Három szoba volt, ebből az egyik volt az én szobám, kettő meg üresen állt, jobban mondva raktárként szolgált. Az emeleten volt a fürdőszoba, a három szoba. A fölszinten a konyha, és a nappali. A konyhából nyílt az ajtó a kertre. Ami szerencsére nagy volt, köszönhetően anyuéknak. Anyu páratlan tehetséggel rendelkezett. Bemesélt és kiharcolt bármit, amit kitűzött célul. Roppant makacs és nem tűri, ha nem úgy alakul minden, ahogyan ő szeretné. Apám meg könnyen befolyásolható. Bármire hajlandó a gyerekeiért, viszont anya rövid pórázon tartja. Ebben a családban anya viselte a nadrágot. Határozottan. Imádom a szüleim, szó sincs róla, hogy nem, de úgy éreztem, hogy ennyi idősen már nem lakhatok otthon. Így is elég nagy otthon a felfordulást nem hiányoztam én is onnan. A veszekedések May-el, aki bár 12 éve eléggé fejlett, és úgy érzi ő már nagy és Mark kicsapongó élete, aki most éli a csodálatos tinédzser kora fénypontját, elég probléma volt a szüleim számára.

Hosszas gondolkodás után, annyira összeszedtem magam, hogy emberek elé való legyek, felhívtam Zoét és megkértem, hogy jöjjön velem vásárolni karácsonyra. Ujjongva beleegyezett. Találkozot beszéltünk meg a legközelebbi áruház egyik kávézójában.

*

Zoét várva, rendeltem egy forrócsokit, rengeteg habbal. Kaptam hozzá egy szívószálat, és öntetet is. Habár azt nem kértem, de a kiszolgáló srác kedveskedni próbált. Mosolyogva tette le elém a rendelést, és beszélgetni próbált velem. Jól tudtam bájcsevegni. Néha tettem egy csípős megjegyzést, de nem zavarta, és nem rohant el. Dicséretre méltó volt a kitartása.
- Elle!
A kiszolgáló srác tekintetét követve vettem észre, hogy társaságom akadt. Joe ledobta magát a mellettem levő helyre. Meglepetten néztemrá. Joe rábámult a kiszolgáló srácra, aki nagyon zavarban volt és nem értette, hogy most a randipartneremre vártam, és addig szórakoztam vele, vagy egy idióta.
Szerintem elég egyértelmű volt az arcom látva. Joe viszont elemében volt és a karját a vállamra tette.
- Édesem, még csak nem is köszönsz? - felém fordult és magához húzott. A kiszolgáló srác bocsánatot kért és elment. Ahogy eltűnt, Joe elengedett. Az arcom látva röhögő görcsöt kapott. A többi vendég minket bámult, és leplezetlenül ujjal mutogattak ránk.
- Elle, édesem...-kezdte Joe, de megint rátört a nevethetnék, így nem tudta befejezni.
- Tudod mit Sugg? - morogtam. - Csezd meg! Hülyét csinálsz belőlem, rajtam röhögsz, mégis mit keresel itt? Várj nem is érdekel.
Fogtam magam és elviharoztam. Joe utánam kiáltott:
- A forrócsokival mi lesz?
Megfordultam.
- Édesem idd meg és utána fizesd ki!
Egy nem túl szép jelet mutatva elhagytam a  kávézót. Mérgesen szlalomozva siettem el. Néhány embernek nekimentem, és sűrű bocsánat kérések közepette végre biztonságos távolságba kerültem. Végre rendesen kifújhattam magam. Előhalásztam a zsebemből a telefonom és tárcsáztam Zoét. A második csörgésre vette fel.
- Elle! Szia! Mi a gond?
- Zoé, hol a fenébe vagy? - próbáltam palástolni, hogy haragszom rá, és hogy ideges vagyok.
- Joe nem mondta? - egy mély sóhaj. - Persze, hogy nem. Nem lehet ennyire megkérni! Oh, ha találkozom vele, én esküszöm, hogy...
- Zoe! Nem hagytam időt neki, hogy elmondja. Kicsit berágtam rá - mondtam a cipőm bámulva. úgy éreztem, hogy ha az emberek szemébe nézek, nem tetszene amit látok. - Szóval hol vagy?
- Alfie-vel beugrottunk valahová - zörgés és sustorgás hallatszott.- Nos, akkor a kávézóban várunk. Szia!
És letette. Dermedten tartottam a fülemnél még a készüléket. Végül gyorsan bedugtam a zsebembe és körbe néztem. Joe közelített felém. Dacosan meredtem rá. Amikor mellém ért, a kezembe nyomott egy papírt.
- Ez meg mi? - ráncoltam a szemöldököm. Kicsit ügyetlenül forgattam a megfagyott ujjaim között a papírt. Joe mosolyogva megszorította az ujjaim és kibontotta a papírt. A forrócsokim ki van fizetve.
Megcsóváltam a fejem. Neheztelve néztem rá, de megvontama  vállam és a zsebembe dugtam a cetlit.
- Vissza kell mennünk a kávézóba.- mondtam. Joe biccentett.
- A barátodnak mit fizetsz? - kérdezte gúnyolódva. Kikerült egy bácsit, és megint mellettem volt.
- Amit magamnak veszek - válaszoltam. - Nagy semmit - tettem hozzá, hogy nehogy félre értse.
- Jól hangzik - jegyezte meg.
Átkarolta a vállam és meglökött.
- Remélem jól szórakoztál.
- Nem is tudod mennyire. Nevetséges, hogy így flörtölt veled. Szívószál és csokiöntet? - horkantott.
- Igen? És szerinted a forrócsoki jobb? Nem is! Egy cédula!
Joe nevetve rázta a fejét. Lassan megközelítettük a kávézót. Beléptünk. A kiszolgáló srác észrevett minket. Joe keze még mindig a vállamon pihent, amit ő is észrevett.
Odahajoltam a füléhez és megkérdeztem, hogy ezt is szándékosan csinálja-e. Huncut mosollyal bólintott, és odasétáltunk a korábbi helyünkre. Leültem, Joe meg velem szembe.
- Tudod, hogy ez milyen gonosz dolog? - kérdeztem ártatlan arccal.
- Te is tudod, hogy jól esik. Akkor meg mi a problémád?
Joe észrevette, hogy közelít felénk a kiszolgálósrác. Rám nézett majd, vissza  a srácra.
- Helló! - köszöntött minket. - Mit adhatok?
- Édesem, mit kérsz? - elég hangosan mondta, hogy a környékünkön mindenki hallja.
- Hmm... - kihasználva a helyzetet felsoroltam húsz dolgot, és végül kértem egy kávét.
Joe a szemét forgatta, ahogy elment a srác. Felvontam a szemöldököm. Mi baja?
- Mellesleg szerintem az édesem, béna becenév - jegyeztem meg mint egy mellékesen.
- Improvizáltam! - védekezett. - Jobb lett volna, ha cukormókusnak hívlak?
Nevettem. Tényleg jobb, de csak egy fokkal.
- Micsoda meglepetés! - kuncogott egy ismerős hang mögöttem. A vér megfagyott bennem, és a tüdőmből kipréselődött a levegő. - Elle Winstone és a barátja, Joe Sugg! Mesés.

Könyörögjek?

- Írj rá! - mondtam izgatottan. Joe úgy nézett rám mintha nőtt volna még egy fejem. Zavartan bámult rám, közben meg ujjaival a klaviatúra felett körözött.
- Joe, írj már rá. Gyerünk! - nógattam. Közelebb húzódtam hozzá, és nyaggattam.
- Mégis miért?- vonta fel a szemöldökét.
- Azért mert tudom, hogy ki ő. És azt akarom, hogy bebizonyítsam neked, mert láthatóan nem hiszel nekem, ami roppant sértő arra tekintettel, hogy nem tegnap óta ismersz- bűntudat keltően néztem rá.

Néhány másodpercig egymás szemébe néztünk. Ha egy nyálas fimbeli jelenet lett volna, akkor lágy zene lett volna az aláfestő zene, és a szemezés után csókolózunk. Azonban ez nem film volt. Megártott a sok romantikus  film, és lassan hiányom is van. De nem Jake hiányzott.
- Jössz nekem eggyel, ezért - morogta az orra alatt.
- Hogy én? - döbbentem le.
- Te.
- Ilyen nagy áldozat, hogy bebizonyuljon az ártatlanságom?
- Bizonyos mértékben igen - vigyorgott. A reakcióm látva még hozzá tette.- Ha igazad van, akkor te mondod meg, hogy milyen videónk lesz.
- Milyen videó? - kérdeztem meglepetten.
Joe megforgatta a szemét és megvonta a vállát.
- Videó? - kérdeztem ismét. Joe szemmel láthatóan jól szórakozott a zavartságomon.
Végül gonoszul vigyorogva elmagyarázta, hogy videót akart készíteni velem és kiváló alkalom arra, hogy egymáson kitöltsük a mérgünk. Egyikünk a net és a fandom előtt ég le. Király, ki lesz az?
- Nem értem. De legyen - mondtam és elterveztem, hogy milyen videót fogok Joe-val készíteni. Összedörzsöltem a tenyerem és Joe-hoz hajoltam.
- Írj. Áll a fogadás.
Kezet nyújtottunk egymásnak és megráztuk. Ezzel hivatalos is lett a fogadás.
Chatre hívta moreElle-t. Azonnal fogadta is. Joe a vesztesek beletörődésével nézett rám. Önelégülten intettem, hogy írjon, és fennhangon diktáltam.

Joe Thatcher: Szia Elle! Beszélnünk kellene. Mi a gond Zoe-val?

Nem írt vissza. A mosolyom lassan elhalványult, és arra gondoltam, hogy ez még nem elég bizonyíték. Itt vagyok Joe mellett és akkor nem fogadhatom. Ez egyértelmű, de ha nem ír, akkor meg nem sok esélye van, hogy el is hiszi. Talán már kezdtem én is feladni.

MoreElle: Szia, Joe. Az, hogy unom már. Jó volt, de elmúlt. Ő kért meg erre?!
MoreElle: Amúgy tényleg ideje volt beszélnünk... xoxo

Joe káromkodott egy sort, és bocsánatot kért.
- Te tuti nem írnál ölelést, meg puszit a végére...
 Elfogadtam, habár még húztam volna az agyát, de most fontosabb volt, hogy visszavágjak a kedves szarkavarónak. Teljesen és kamatostul.
Megkértem Joet, hogy hadd írjak én, és a kezembe vettem az irányítást. Feltűrtem a blúzom ujját, hogy ne akadályozzon a gépelésben. Annyi dolog kavargott a fejemben, hogy az a sok mondanivaló, amit mondhatnék, az nem leírható. Első és legfontosabb kérdés, hogy hogyan buktassam le. Hirtelen ötlettől vezérlve gépeltem a következő mondatot. Joe nagyon nem örvendett neki, és szerintem rövidesen meg is öl.

JoeThatcher: Emlékszel múltkor beszéltél arról a barátnődről. Jade? Azt hiszem ő. Nos, nem kérdeznéd meg, hogy nem lenne-e kedve találkozni velem?

- Hé, ez már túlzás! - sopánkodott Joe. Leintettem, hogy várjon. Durcásan nézett rám, a kiskutyanézéssel.
- Tudhatnád, hogy nem hat meg - közöltem vele mosolyogva. Joe arca normális formát öltött. Ha lehet ezt így kijelenteni.
- Azt fogja visszaírni, hogy: "Tényleg?", vagy hogy "Megmondom neki." - jósoltam gesztikulálva.
- Fogadjunk! - vágta rá Joe. - Szerintem mást ír.
Megforgattam a szemem.
- Konkrétabban, nem tudod behatárolni?
Megrázta a fejét és kisimította a haját a szeméből.
- Ez szerintem elég konkrét. Na áll? - vonogatta a szemöldökét.
- Dupla fogadás? - értetlenkedtem.
- Igen - mondta tagoltan, ahogy a hülyéknek, meg a kisgyerekeknek mondják. Mivel már betöltöttem a 21. évem, az elsőre tippeltem.
- Nem, ez is elég. Minek nyernék kettőt? - mondtam nevetve.
- Nehogy azt hidd, hogy ezt is megnyer...- Joe szava elakadt, mert MoreElle visszaírt.

MoreElle: Tényleg? Megmondom, ne aggódj... xoxo

- Na mit mondtam? - dőltem hátra kárörvendően. Joe lefejelte az asztalt, egymásutánjában ötször. Szegény asztal...
- Rendben. Kösz, hogy nem fogadtál. Most igazán gázban lennék, ha még valamivel tartoznék neked.
- Szerintem most már, elég az is, hogy Jade rád kattan. - Végig gondolva, ez nem volt igaz, így hozzátettem. - Még jobban.

Zoe boldog volt, hogy viszonylag rendeződtek a dolgok Joe és köztem, na meg ezzel a More Elle-el is. Elmagyaráztam, hogy Jade az, aki próbál nekem keresztbe tenni és nem tudta, hogy ma én itt leszek, így
nem is sejtette, hogy én is olvasom az üzeneteit. A Zoe utálatáról mélyen és bölcsen, hallgattam.
Ameddig csak tehettem ott maradtam Zoe-nál. De túl gyorsan telt az idő és nem volt kedvem egyedül maradni. Nem akartam gondolkodni. Nem akartam sírni és nem akartam magamba roskadni. Talán ezért is fogtam fel úgy a búcsúzkodást, mintha vége lenne a világnak. Nagy nehezen elszakadtam Zoe-tól, és beültem az autómba. Joe-tól könnyű volt elköszönni, intettem neki és beindítottam a motort. Hál' a drága autóm nem haragudott rám. Zoe és Alfie egymást átölelve álltak az ajtóban és integettek. Irigykedve néztem rájuk, és egy mély sóhaj szakadt fel belőlem. Kipislogtam a könnyeim és próbáltam lenyelni a keletkezett gombócot a torkomban.
Sebességbe akartam tenni az autót, de Joe kopogtatott a szélvédőn. Eltüntettem a könny nyomait és leengedtem az ablakot.
Joe észrevette a könnytől csillogó szemeim, de nem szólt semmit róla.
- Akkor mit találtál ki a számomra? - mosolygott.
Megvontam a vállam.
- Meglátod.

Magyarázd meg

A nagy dráma közepén álltunk. Zoe és Alfie diplomatikus hallgatásba burkolóztak, én és Joe pedig a tányérból fel sem nézve lapátoltuk magunkba a kaját. Tudtam, hogy ez a vihar előtti csend, és készültem a Joerikánra.
 Nem tudom, hogy Alfie miért érezte úgy, hogy társalognia kell. Főleg velem, és most, hogy oldja a feszültséget.
- Mit is akartál mondani Jake-ről? - A villaját beleszúrta a krumpliba és bekapta. Zoe is rám figyelt csak Joe itt nyugodtan a vizet és akkor úgy kibukott belőlem:
- Azt, hogy egy seggfej - mondtam ki. Ez nyomta annyira a lelkem.
Joe félre nyelte a vizet, és köhögött. De ahogy elnéztem a nevetését palástolja. Mosolyognom kellett.
- Szakítottunk. Tegnap vagy is kidobtam. - Úgy éreztem, hogy az áradat elindult és elsodor. Nem fogom abbahagyni. Remélem a tisztes határon belül sikerül abbahagynom.
Zoe megfogta a kezem és megszorította. Együttérzés csillogott a szemében. Lopott egy pillantást Alfie-ra. Azt nem tudom, hogy némán leteremtse a tapintatlansága miatt vagy, hogy meggyőződjön arról, hogy a barátja itt van.
- Sajnálom - mondta szomorúan.
Felhorkantottam, cseppet sem nőiesen. Joe tekintetét kerülve és folytattam:
- Nincs miért. Aki kihasznál, annak mennie kell - szünetet tartottam. - Ha lefekszik az ember barátjával, akkor nincs más választása.
Zoe és Alfie levegőért kaptak, Joe azonban rám figyelt. Legalább most.
- Szóval Joe, elárulhatod, hogy mi a gond, mert jó lenne ha ez a két nap minden kiderülne. Tudom, hogy Zoe sose mondaná el, ezért tedd meg helyette te. - Zoe-ra pillantottam.  - Bocs. Túl jó szívű vagy, ahhoz, hogy megsérts.
- Nem, igazad van - hunyta le a szemét a barátnőm. Joe felé biccentett, hogy mondja.
Joe fészkelődött, majd felállt és a laptopjával tért vissza. Felém fordította, és halkan magyarázott:
- Ismerős? - egy Youtube fiókot nyitott meg. A megtévesztésig hasonlított az enyémre. A boritó és a profil kép is. A videóim nagy része ott volt, de az előre felvettek hiányoztak. Megráztam a fejem.
- Nem ismerős. Miért?
- Ez a te fiokód. Zoe kapott tőled néhány üzenetet is - közölte.
- Tőlem nem kaphatott Joe. - modtam és közelebb hajoltam. - Ugyanis nem küldtem üzenetet csak mobilon. És az tegnap előtt volt, ha nem tévedek. Igaz, Zo?
Zoe megerősítette mindkettőnk történetét. Akármennyire is szétszórt vagyok, az ilyesmit nem felejtem csak úgy el, vagyis nagyon remélem. Nagyon.
Joe idegesen dobolt az ujjaival az asztalon. Szóval még sem hisz nekem. Ez nehezebb, mint gondolná az ember.
- Elle, itt vannak a videóid. A fiókod, de letagadod? - kérdezte olyan hitetlenül, hogy sírhatnékom támadt.
- Miért üzennék itt...- a gép felé böktem - ha mobilon is megtehetem és gyorsabb? Komoyan, így ismertek?!- az utolsó mondatnál remegett a hangom. Zoe azonnal közbeavatkozott.

- Nem, dehogy! - visszakozott. - Mondtam Joe-nak, hogy valami félreértés vagy gonosz tréfa. Ezért is nem hoztam szóba én - Joe-ra meredt, hogy nyomatékot adjon szavainak.
- Mi állt az üzetekben? - léptem tovább. Aggasztani kezdett, hogy mik történhettek még, az én nevemben.
- Lássuk csak... - mondta és rákattintott az egyikre. Visszafordította maga felé, most felolvassa?
Joe félvállról odaszólt barátjának:
- Alfie, add oda a széket Elle-nek. Kösz.
Alfie sejtelmes vigyorral adta át a helyét.  Ezek most szórakoznak? Gyanúsan méregetve Joet, leereszkedtem a székre.
Alfie a székem támlájára támaszkodott, míg Zoe az ő vállára bújt. Lakkozott körmeivel a támlát markolta. Előre rettegtem, hogy mi állt abban az átkozott üzenetben. Joe felém tolta, hogy elolvassam. Istenem! Ez, nagyon gáz. Nem csodálom, hogy Zoe nem keresett és hogy Joe  ilyen ellenségesen viselkedett velem. Ha valóban én írtam volna valakinek ilyet nem csodálnám, hogy kerülnek, mint leprást. Na meg ha én kaptam volna, akkor kitör a harmadik világháború.


"Figyu Zoe, jegeljük a következő videós dolgot. Nem sok a haszna, ha csak az én rajongóim nézik. Ne hívj, mert nem veszem fel. Remélem megérted. Különben is unalmas veled lógni, főleg, ahogy bemutatod a haulos cuccait. Rém idegesítő. Ordít rólad, hogy pénzes vagy, de minek villogni vele?"


- Zoe én...sajnálom.  - még is miért kérek elnézést, ha nem én írtam?
Na, ezt magyarázd ki.
- Sajnálod? - Joe szemöldöke a magasba szökött.
Na ez nem kezdődik jól. Nagyon nem.
- Elle, tudom, hogy nem te voltál...- kezdte Zoe, de Alfie fogta és elterelte.
- Zoe, ez már az ő gondjuk. Gyere - átkarolta a barátnőjét. - Az emeleten leszünk.
Talán máskor hozzáfűznék valami beszólást, de most nagyon nem volt kedvem ehhez.
Joe csak addig várt, amíg hallotávolságon kívül kerültek.
- Fogalmad van róla, hogy Zoe mennyire a szívére vette? Tudod te, hogy milyen?
- Nem én voltam! - emeltem fel védekezően a kezeim. - Nem az én felhasználom. Talán, ha jobban figyelnél, akkor tudnád, hogy az én csatornám neve Elle Belle. Ez itt meg mi?
Joe odanézve sem válaszolt.
- MoreElle?

- Mint MoreZoella?- bólintott, mire megráztam a fejem. - Nekem ez az egy csatornám van. Különben is ez a csatorna csak két embert követ.
Nem meglepő, ha azt mondom, hogy ez durva? Ki követi manapság magát?

Abbahagynád?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam ideges és izgatott. A kezdetbeli ürességet, felváltotta valami más. Miközben Zoe háza felé tartottam, folyton rágódtam valamin. Legyen az, kicsi vagy nagydolog én kikészítettem magam vele. Az utam kétségek között vergődve töltöttem. Csak akkor hagytam abba a kéztördelést, amikor leparkoltam. Felhúztam a kézifékem, és próbáltam összeszedni magam. Megvizsgáltam magam a visszapillantó tükörben. Kipirultam, a szemeim csillogtak. A hajam azonban katasztrófa volt. Kócos volt, mint egy szénakazal. Elkeseredetten beletúrtam és végig szántottam az ujjaimmal. Rájöttem, hogy felesleges. Kikászálódtam az autómból és bevágtam magam mögött. 

- Csak nem vagy dühös? 

Megfordultam és Alfie-vel találtam szembe magam. Meglepetten intettem és zavaromban a kocsimra sandítottam. Szegény Molly! Tuti, hogy hazafelé lerobban, csak úgy bosszúból. Megértem.

- Alfie! - mondtam, amikor mellém ért. Közelebb léptett és fél vállal átölelt. Az én kezeim bágyadtan csüngtek alá, de erőt vettem magamon és felemeltem a kezeim. Miután elváltunk, együtt sétáltunk el a Sugg házhoz.

Irigykedve néztem a házukra. Nagy kertes ház, és tele szobákkal. Az ablakok tisztán verték vissza a gyenge napfényt. Lehet, hogy párszor pofon vágtam magam, amiért idejöttem. Talán jobb lett volna, ha otthon szappanoperákat nézve, csokit zabálva nyalogatom a sebeim.

- Az ember azt gondolná, hogy decemberbe ilyen nincs - mutatott a felhők mögé elbújó napra. - Két hét múlva karácsony és havazás helyett esik. 

- Zoe-hoz jössz?- rásandítottam rá, tartsuk fent a társalgást. Juppi! 

Kinyitotta a kertet és előre engedett.

- Nem, Joe-hoz jöttem. Videó lesz. - nevetett. - Tudod, próbáljuk nem publikusan élni a kapcsolatunk, de mindenki tudja. Nem mintha zavarna, de sok mindent megnehezít. Szegény Joe meg olyan, mint ha felesleges harmadik lenne.

A szívem fájdalmasan összehúzódott és nem Joe miatt. Jake jutott eszembe és amilyen hamar jött a szorító érzés olyan hamar is tűnt el. Alfie bekopogott.

- Te sem tudod titokban tartani, hogy valami Jake-kel jársz - mosolygott. Aha, tényleg nem tudom eltitkolni. És a beszélgetés kezdett rossz irányba tartani. Rögtön megakartam magyarázni, hogy nem így van.

- Igazság szerint nem...

Nem tudtam befejezni, mert az ajtó kinyílt és megjelent Zoe barna ombrés haja. Örömében felsikoltott és először az én nyakamba ugrott. Alfie nevetve belépett a házba. Boldog voltam, Zoe nagyon kedves és figyelmes volt, aki mellett az ember lánya önmaga lehetett. És a szerelme előtt üdvözölt. Jó pont Zoénak, mínusz Jade-nek!

Zoe még mindig engem ölelve, betessékelt a házban. Az előtérben ácsorogtam és beszélgettem Zoéval, amíg...

- Zoe? Itt van Alfie? Hol vagy? - Joe hangja magamhoz térített. Elengedtem Zoe-t és szembenéztem az öccsével. Ő még nem vett észre. Szőke haja rendezetlenül meredt az égre. Egy fehér pólót és egy világos színű farmert viselt. Nevetve nézett Alfie-re, aki velem ellentétben már nem az előtérben ácsorgott. Otthonosan érezte magát, mert már kibújt a cipőjéből és a kanapén lazsált. A tévécsatornák között szörfölt.

- Alfie! - kurjantotta széles vigyorral. Lesietett a lépcsőn, de amikor észrevett megdermedt. A mosolya eltűnt és tehetetlenül állt ott.

- Elle...- mondta kissé vontatottan. Alfie aggodalmasan a barátjára nézett, majd rám. Zoe szemei szikrákat szórta, de mosolyogva lökött meg, amitől az én dermedségem is elszállt.

- Joe...- biccentettem és próbáltam laza lenni. Nem ment valami jól. Pont, mint egy karó.

- Nos, akkor siessünk, mert az ebéd kihűl. - Zoe mosolyogva megfogta a karom és kibújtatott a cipőmből. Várjunk, milyen ebéd?!

- Zoe! Megbeszéltük, hogy ebéd után jövök - tiltakoztam. - Nem ebben egyeztünk meg?

Joe időközben lejött a lépcsőn és Alfie mellé telepedett. Beszélgetett tudomást sem véve rólam. Én meg Zoe-val vitatkoztam, hogy miért akarja minden áron, hogy itt egyek. Most melyik volt jobb? Ha Joe levegőnek nézett vagy, hogy szekált? 

- Sajnálom, de ismersz - nevetett. - Joe-ról pedig ne vegyél tudomást. Nem tudom mi baja, de remélem, hogy túllépett azon...

Segítettem Zoe-nak megteríteni, hogy lefoglaljam az idegeim. Valahogy most jöttem rá, hogy hiányzott Zoe. A csicsergése, a barátsága. Talán még sem volt rossz ötlet idejönni. 

Amikor teljesen kipakoltunk, a srácok is csatlakoztak. Tipikus férfiak. Akkor jönnek, amikor már nincs, mit tenni. Helyet foglaltunk.

Zoe ült mellettem, velem szembe pedig Alfie. Hálás voltam, hogy Joe nem velem szemben ül, különben enni sem tudtam volna. Még így is éreztem a pillantását magamon. Már a második fogásnál tartottunk, amikor Joe bosszús fújtatás közepett lecsapta a villáját. Zoe elképedve meredt az öccsére. Alfie rá mosolygott és lágyan rá nézett.

- Miről beszéltünk?

Joe rám nézett, és azt kívántam bárcsak ne tette volna. Haragudott rám. Miért is?

- Elle, mondd őszintén. Mit keresel itt? 

Nem a mondat, hanem a hangnem gurított dühbe, amit nehezen tudtam visszafogni. Nem akartam rontani a helyzetet. Tompán meredtem magam elé. Zoe azonban nem tűrte tovább:

- Joseph! Most már elég legyen! - szikrázó szemekkel nézett rá. 

Alfie némán elnézést kért tőlem.

- Zoe...nehogy azt mondd, hogy megbocsájtasz neki? - bosszúsan felhorkantott. - Ezek után?

Talán itt tört rám az, hogy rám van írva, hogy "rúgj belém" ? Letettem a villám és kitörtem:

- Joe fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. Nem értem a dühöd és nem érzem, hogy kiérdemeltem volna, de ha igen mondd csak. Mondd ki, mert rühellem az ilyet. 

Elszántan néztem azokba a kék szemekbe, és vártam. Farkas szemet néztünk, de mindketten hallgattunk. Majd Joe enni kezdett. Akkor ennyit erről is. De meddig tart a hallgatása?