Gyere velünk!

- Mark? Válaszolj kérlek! - ripakodtam rá az öcsémre. Alaposan szemügyrevéve a 16 éves öcsikémet, leesett, hogy mit keres itt. Joe kikandikált a vállam mögül. Mark gyanakodva méregette a hátamhoz simuló Joe-t. A vállára kapta a sporttáskáját és megfordult. Menni készült.
- Hé, állj csak meg! - kiáltottam rá. - Miért jöttél el otthonról?
Joe közben folyamatosan kérdezgetett. Ki az? Ismered? Exbarát? Rokon? Hívjam a rendőröket?
Megfordultam, és az orrunkat egy centiméter választotta el egymástól. Mély levegőt vettem és próbáltam türelmesnek lenni.
- Joe, ezzel nem segítesz. Menj vissza a szobába.
Joe egy utolsó pillantást vetett Markra, és eltűnt. Kicsit megkönnyebbültem, hogy már nem volt túlságosan közel. Nagyon kedveltem Joe-t, és nem akasztott ki, de furcsán éreztem magam vele, ha komolynak kellett lenni.

***

Joe

Visszaballagtam Elle kérésére a szobába. Visszakapcsoltam a filmet, hogy befejezhessem. Legalább valami legyen teljes. A film utolsó perceit viszont még sem tudtam követni. Az ablakon figyeltem őket. Elle néhány perce kiment az idegen sráchoz. Egy szál pólóban, és kint rohadt hideg volt. Elle lehellete látszott miközben beszélt a fiúhoz. Jól megfigyeltem a srácot, és leszűrtem a következtetést. Ő Elle öccse, Mark. Hasonlított a nővérére, az már biztos. Neki is zöld szemei voltak, barna haja, és egyenes metszésű orr. Elle vadul magyarázott, és mutogatott közben. A lehelete felhőt rajzolt az arca köré. Végül biccentett a fiúnak, és mindketten elindultak a ház felé. A tévében már a stáblista a végét járta. Kikapcsoltam és vártam.
Nyílt az ajtó és hallottam, amint Elle egy nem túl nőies kifejezést használ a kinti hidegre. Nem bántam, ettől volt olyan különleges. Egy báránybőrbe bújt farkas volt.
Mark belépett a nappaliba és ledobta a táskáját a fotel mellé. Levetette magát és a nővére szitok áradatát hallgatta. Elle közbe kint a konyhában csörömpölt.
- Szóval te vagy a nővérem pasija? - tette fel a kérdést Mark. Állát a tenyerébe támasztotta és a térdére könyökölt. Megint a gyakran ismételt kérdés hangzott fel. Reflexszerűen is válaszoltam rá:
- Nem. Elle a haverom.
Mark szélesen vigyorgott.
- Barátság extrákkal? Ezt már nevezem. Az kis szent életű nővér...áh miket is beszélek, szóval, akkor a nővérem haverja vagy. Mi a neved?
Elmosolyodtam a Barátság Extrákkal, említésre. Mila Kunis a kedvenc színésznőm, így ez a film is a kedvencem volt.
- Joe. Joe Sugg - válaszoltam végül.
Mark arckifejezése megváltozott, és épp mondani készült valamit, de Elle megérkezett.

***

Elle

A váratlan csend két dolgot jelentett. Mark nekiesett Joe-nak és rólunk fagatta, vagy előbb megkérdezte a nevét. Beléptem a szobába és két szempár szegeződött rám. Marké csodálkozásról árulkodott, míg Joe huncutul csillogott. A fenébe! Mit mondott neki? Visszagondolva a múltkori pincérfiús manőverére, milliónyi gondolat cikázott a fejemben.
- Mark, miket mondott neked? - sóhajtottam, ahogy leültem Joe mellé. - Hogy házasok vagyunk? Vagy, hogy megkéri a kezem?
Joe nem tetszését fejezte ki, hogy ilyenekkel becsmérlem őt, de jobb tudni, hogy még az elején tisztázhassuk a dolgokat. Mark felnevetett és kettőnkre nézett.
- Igazság szerint semmit - mondta mosolyogva.
Oh, tudtam! Várjunk? Nem mondott semmit. Meglepettség ült ki az arcomra és tényleg kezdtem aggódni, hogy miért vigyorog Mark, amikor olyan állapotban érkezett, mint aki árva.
Joe-hoz fordultam.
- Na jó Sugg! Ki vele. Mit meséltél be az öcsémnek? Ne kímélj!
Joe beharapta az alsó ajkát és kifújta a levegőt.
- Nem mondtam semmit!
- Nem hiszek neked Joe! Múltkor is kicseztél a helyes pincérsráccal!
Mark megélénkült és rákérdezett a pincércsávós sztorira. Joe persze rögtön el akarta mesélni, és nem törödve a tiltakozásomra, mesélni kezdte. Arcom a tenyerembe temetve hallgattam újra a történetet.
Mark ámulattal hallgatta és nevetett, amikor Joe leírta az arcom. Mérgesen meredtem magam elé és némasági fogadalmat tettem. Nem szólok Joe-hoz, soha, de soha.
Joe telefonja csengett. Rászegeztem a tekintetem. Hál' mennie kell. Marcus és Caspar itt vannak. Joe felvette és kiment a konyhába. Utána szóltam:
- Igen, Joe felveheted. Igen, megbocsájtunk!
Joe visszasétált.
- Igen, Marcus. Nem, nem jobbra! Igen. Rendben - közben meg bemutatott. És elment vissza a konyhába.
Amíg alkalmam volt rá, addig Markot faggattam. Megkérdeztem, hogy mit keres itt, de visszakérdezett, hogy mit keres Joe nálam ilyenkor. Amikor meg rákérdeztem, hogy ő miért van itt, hallgatott.
- Mark! Meg ne haragudj, de elég idős vagyok, ahhoz, hogy jogom legye kérdőre vonni téged. Pláne, hogy itt akarsz tanyázni, ha jól sejtem - jelentőségteljes pillantást vetettem a sporttáskájára. - Szóval elárulnád, hogy miért jöttél el anyáéktól? Egyáltalán tudják hová jöttél? Az agyam eldobom...Nem tudják, igaz?
Mark megrázta a fejét. Nagyszerű. Megint rám marad a feladat, hogy én tájékoztassam Mark hollétéről anyát. Nem valami hálás feladat...
- Tessék hívd fel te! - morogtam, és felvettem a telefonom az asztalról. Odadobtam neki. - Gyerünk, ne nézz rám így. Még szép, hogy te hívod fel!

Joe visszatért, és a telefonját a zsebébe süllyesztette. Beletúrt a hajába és visszaült mellém. Figyelte a civódásunk.
- Szerintem meg jobb, ha te hívod. Kurvára elegem van. Mellesleg, szerintem anyu kinyír, ha megtudja, hogy egy kibaszott műalkotás van a jobb oldaladon. A piercing is kivágta a biztosítékot - az oldalam felé bökött. Szerinted, ha azt megtudják, akkor mi lesz?
Az átkozott! Tökéletes zsarolt. Francba! Tudtam, hogy anyu nagyon haragudna és talán el is vinne leszedetni. Szóval választhattam. Joe mellettem hitetlenkedően kiáltott fel.
- Az kizárt! Elle tetoválásod van?
Mark önelégülten dőlt hátra. Egy-null oda. De nem hagyom magam. Figyelmen kívül hagyva Joe csodálkozását, felé fordultam.
- Nem kell menned?
- De. Jut eszembe - mondta és felállt. - Mark nincs kedved velünk jönni? Elle gyere te is!
- Mi? Na, az kizárt!
- Igen! Kicsi lazításra van szükségem, bazzeg. - Mark felpattant és jóval élénkebben festett.
- Mark ne kármokodj! - ripakodtam rá. Én is felálltam, hogy szembe kerüljek az öcsémmel. Szinte egy fejjel volt magasabb nálam. Telik az idő, én meg mindig alacsony vagyok.
- Elle ne legyél szent! - nevetett Joe. A vállam felett szúrós pillantást vetettem rá.
- Joe, szarok rá, de akkor sem káromkodhat az öcsém.
Mark vigyorogva közölte:
- Az előbb káromkodtál.
- A nővéred vagyok. Megtehetem - vágtam vissza mérgesen. Mire Mark lustán vigyorgott. Ennyit a nővéri kötelességről. Az öcsém nem nevelhetem Joe miatt.
Joe kérdőn rámnézett. Oh, hogy azt akarja, hogy ne menjek. Nesze neked fordított pszihológia!
- Megyek. Nem hagyom az öcsém, a te közeledben legyen egyedül.
Felkaptam a táskám és imádkoztam, hogy ne ezek legyen az utolsó szavaim.