Könyörögjek?

- Írj rá! - mondtam izgatottan. Joe úgy nézett rám mintha nőtt volna még egy fejem. Zavartan bámult rám, közben meg ujjaival a klaviatúra felett körözött.
- Joe, írj már rá. Gyerünk! - nógattam. Közelebb húzódtam hozzá, és nyaggattam.
- Mégis miért?- vonta fel a szemöldökét.
- Azért mert tudom, hogy ki ő. És azt akarom, hogy bebizonyítsam neked, mert láthatóan nem hiszel nekem, ami roppant sértő arra tekintettel, hogy nem tegnap óta ismersz- bűntudat keltően néztem rá.

Néhány másodpercig egymás szemébe néztünk. Ha egy nyálas fimbeli jelenet lett volna, akkor lágy zene lett volna az aláfestő zene, és a szemezés után csókolózunk. Azonban ez nem film volt. Megártott a sok romantikus  film, és lassan hiányom is van. De nem Jake hiányzott.
- Jössz nekem eggyel, ezért - morogta az orra alatt.
- Hogy én? - döbbentem le.
- Te.
- Ilyen nagy áldozat, hogy bebizonyuljon az ártatlanságom?
- Bizonyos mértékben igen - vigyorgott. A reakcióm látva még hozzá tette.- Ha igazad van, akkor te mondod meg, hogy milyen videónk lesz.
- Milyen videó? - kérdeztem meglepetten.
Joe megforgatta a szemét és megvonta a vállát.
- Videó? - kérdeztem ismét. Joe szemmel láthatóan jól szórakozott a zavartságomon.
Végül gonoszul vigyorogva elmagyarázta, hogy videót akart készíteni velem és kiváló alkalom arra, hogy egymáson kitöltsük a mérgünk. Egyikünk a net és a fandom előtt ég le. Király, ki lesz az?
- Nem értem. De legyen - mondtam és elterveztem, hogy milyen videót fogok Joe-val készíteni. Összedörzsöltem a tenyerem és Joe-hoz hajoltam.
- Írj. Áll a fogadás.
Kezet nyújtottunk egymásnak és megráztuk. Ezzel hivatalos is lett a fogadás.
Chatre hívta moreElle-t. Azonnal fogadta is. Joe a vesztesek beletörődésével nézett rám. Önelégülten intettem, hogy írjon, és fennhangon diktáltam.

Joe Thatcher: Szia Elle! Beszélnünk kellene. Mi a gond Zoe-val?

Nem írt vissza. A mosolyom lassan elhalványult, és arra gondoltam, hogy ez még nem elég bizonyíték. Itt vagyok Joe mellett és akkor nem fogadhatom. Ez egyértelmű, de ha nem ír, akkor meg nem sok esélye van, hogy el is hiszi. Talán már kezdtem én is feladni.

MoreElle: Szia, Joe. Az, hogy unom már. Jó volt, de elmúlt. Ő kért meg erre?!
MoreElle: Amúgy tényleg ideje volt beszélnünk... xoxo

Joe káromkodott egy sort, és bocsánatot kért.
- Te tuti nem írnál ölelést, meg puszit a végére...
 Elfogadtam, habár még húztam volna az agyát, de most fontosabb volt, hogy visszavágjak a kedves szarkavarónak. Teljesen és kamatostul.
Megkértem Joet, hogy hadd írjak én, és a kezembe vettem az irányítást. Feltűrtem a blúzom ujját, hogy ne akadályozzon a gépelésben. Annyi dolog kavargott a fejemben, hogy az a sok mondanivaló, amit mondhatnék, az nem leírható. Első és legfontosabb kérdés, hogy hogyan buktassam le. Hirtelen ötlettől vezérlve gépeltem a következő mondatot. Joe nagyon nem örvendett neki, és szerintem rövidesen meg is öl.

JoeThatcher: Emlékszel múltkor beszéltél arról a barátnődről. Jade? Azt hiszem ő. Nos, nem kérdeznéd meg, hogy nem lenne-e kedve találkozni velem?

- Hé, ez már túlzás! - sopánkodott Joe. Leintettem, hogy várjon. Durcásan nézett rám, a kiskutyanézéssel.
- Tudhatnád, hogy nem hat meg - közöltem vele mosolyogva. Joe arca normális formát öltött. Ha lehet ezt így kijelenteni.
- Azt fogja visszaírni, hogy: "Tényleg?", vagy hogy "Megmondom neki." - jósoltam gesztikulálva.
- Fogadjunk! - vágta rá Joe. - Szerintem mást ír.
Megforgattam a szemem.
- Konkrétabban, nem tudod behatárolni?
Megrázta a fejét és kisimította a haját a szeméből.
- Ez szerintem elég konkrét. Na áll? - vonogatta a szemöldökét.
- Dupla fogadás? - értetlenkedtem.
- Igen - mondta tagoltan, ahogy a hülyéknek, meg a kisgyerekeknek mondják. Mivel már betöltöttem a 21. évem, az elsőre tippeltem.
- Nem, ez is elég. Minek nyernék kettőt? - mondtam nevetve.
- Nehogy azt hidd, hogy ezt is megnyer...- Joe szava elakadt, mert MoreElle visszaírt.

MoreElle: Tényleg? Megmondom, ne aggódj... xoxo

- Na mit mondtam? - dőltem hátra kárörvendően. Joe lefejelte az asztalt, egymásutánjában ötször. Szegény asztal...
- Rendben. Kösz, hogy nem fogadtál. Most igazán gázban lennék, ha még valamivel tartoznék neked.
- Szerintem most már, elég az is, hogy Jade rád kattan. - Végig gondolva, ez nem volt igaz, így hozzátettem. - Még jobban.

Zoe boldog volt, hogy viszonylag rendeződtek a dolgok Joe és köztem, na meg ezzel a More Elle-el is. Elmagyaráztam, hogy Jade az, aki próbál nekem keresztbe tenni és nem tudta, hogy ma én itt leszek, így
nem is sejtette, hogy én is olvasom az üzeneteit. A Zoe utálatáról mélyen és bölcsen, hallgattam.
Ameddig csak tehettem ott maradtam Zoe-nál. De túl gyorsan telt az idő és nem volt kedvem egyedül maradni. Nem akartam gondolkodni. Nem akartam sírni és nem akartam magamba roskadni. Talán ezért is fogtam fel úgy a búcsúzkodást, mintha vége lenne a világnak. Nagy nehezen elszakadtam Zoe-tól, és beültem az autómba. Joe-tól könnyű volt elköszönni, intettem neki és beindítottam a motort. Hál' a drága autóm nem haragudott rám. Zoe és Alfie egymást átölelve álltak az ajtóban és integettek. Irigykedve néztem rájuk, és egy mély sóhaj szakadt fel belőlem. Kipislogtam a könnyeim és próbáltam lenyelni a keletkezett gombócot a torkomban.
Sebességbe akartam tenni az autót, de Joe kopogtatott a szélvédőn. Eltüntettem a könny nyomait és leengedtem az ablakot.
Joe észrevette a könnytől csillogó szemeim, de nem szólt semmit róla.
- Akkor mit találtál ki a számomra? - mosolygott.
Megvontam a vállam.
- Meglátod.